Emésszétek: német romantikus horrorfilm, zombikkal. Igen, van ilyen is.
A 2010-es Rammbock történetének középponjában Michael áll, aki azért érkezik Berlinbe, hogy meglátogassa ex-barátnőjét, Gabit. Bár már nincsenek együtt, a férfi szíve még mindig a volt párjáért dobog. A sors furcsa fintora, hogy pont akkor, amikor Michael betoppan a panelházba, amely Gabi lakásának is helyt ad, kitör a zombikór, annak minden apokaliptikus következményével együtt. Az épületben dolgozó munkások egyike átváltozik és tombolni kezd, Gabi nyomtalanul eltűnik a lakásából, az utcákat meg az udvart pedig elözönlik az élőhalottak. Michaelnek egy fiatal fiúval az oldalán kell küzdenie a túlélésért és a reménytelen szerelemért.
Vannak jó horrorfilmek, és vannak érdekes horrorfilmek. A Rammbock az utóbbiak során gyarapítja, mivel több aspektusában is szokatlannak minősíthető. A készítők megpróbáltak némi vérfrissítést hozni a befásulással fenyegető zombikánonba, újszerű, már-már eredetinek ható ható ötletekkel. Ebben a moziban pl. a zombikór tüneteit ideig-óráig vissza lehet szorítani nyugtatókkal, és a zombikat meghátrálásra késztetik a villanó fények. Érdekes ötletek, melyek viszonylag jól ki is lettek használva a történet során.
A zombimitológia kliséinek felrúgása megrugdosása mellett a főszereplő személye is némileg rendhagyónak tekinthető. Michael külsőre nem éppen hősalkat, néha elég töketlenül viselkedik, és időnkénti bátorsága is leginkább romantikus érzelmeiből fakad. Apropó romatikus érzelmek: Michael többé-kevésbé reménytelen vonzalma a volt barátnője iránt szintén a film eredeti momentumai közé tartozik, bár nem feltétlenül nevezhető lélektanilag hitelesnek. A többi szereplő sajnos meglehetősen vázlatosra sikerült, a karakterábrázolás elég hullámzó színvonalú vetülete lett a forgatókönyvnek. Alkalmanként felbukkannak nagyon életszerű és jól eltalált figurák a házban (kedvencem a nagypofájú nyárspolgár, aki előadja, hogy "valakinek le kellene zárnia az udvart", aztán mikor rosszra fordulnak a dolgok, csendesen bezárkózik), de a legtöbb szereplő eléggé semmilyen. A közepes tévéfilmes színvonalú színészi játék nem ront a helyzeten, de sajnos nem is javít. Nem igazán tudok kiemelni olyan színészt, akinek az alakítása lenyűgözött volna - még a főszereplő Michael Fuith-ét sem.
A film dramaturgiája is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár leírva, papíron talán jól mutat a történet, mozgóképen nem bír megfelelően effektív hatással, a fordulatok képtelenek meghatni a nézőt. Mindez leginkább a karakterek kidolgozatlanságára vezethető vissza, és arra, hogy nem túl szerethetőek a figurák.
A cselekmény az élőhalottakkal operáló művektől egyáltalán nem idegen módon pusztán egyetlen helyszínre koncentrálódik. Az adott helyszínt (a társasházat) alaposan bejárják főszereplőink, a forgatókönyv ötletesen vezeti végig a párost a szobákon, folyosókon, a padláson és a tetőn. A lakások közötti folyamatos "vándorlás", a zegzugos helyek bejárása miatt abszolút nem éreztem klausztrofóbiásnak a film hangulatát, de talán nem is ez volt az alkotók célja. A készítők a számtalan lakás, számtalan emberi sors bemutatásán keresztül futó képet adnak a társadalom különböző szeleteinek jellemző viselkedési formáiról - persze ez nem új dolog a zombifilmek világában, és nincs is túlzottan kidolgozva. Mondhatni, hogy a társadalomkritikai aspektus elég lagymatag ebben filmben, inkább csak a keretei vannak meg.
Amiben ez a mozi jó, az az egyedi hangulat. Sajátos, némileg a fekete komédiákat idéző, visszafogott humor jellemzi a művet, ami a furcsán egyoldalú szerelmi szállal együtt egyfajta különleges bukét kölcsönöz az egész alkotásnak. Erre szükség is van, mivel horrorként nagyon keveset mutat a film. A képi erőszak nagyon marginális, vérengzést alig-alig láthatunk; a maszkok funkcionálisak, teljesen átlagosak; a legnagyobb sokkot a hirtelen felbukkanó zombik, és néhány hangos zörej fogja okozni, de ezekből azért nincs olyan sok, hogy a valóban "kemény" darabok közé könyvelhessük el az alkotást.
Summa summarum a Rammbock inkább érdekes, mint jó horrorfilm. Nem bántam meg a megtekintését, mivel a gyengeségei ellenére egy egészen sajátos élményt nyújtott. Ha vevő vagy a nem szokványos, nem kifejezetten sokkolni akaró horrorfilmekre, akkor nyugodtan tehetsz egy próbát ezzel a német mozival. Korántsem átütő vagy katartikus erejű darab, de egynek jó.
6/10
