Már-már közhelyszámba megy emlegetni azt, hogy mostanság nem igazán készülnek jó sportfilmek. A teljes képhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy az alkotók mostanság előszeretettel cáfolnak rá erre a kijelentésre, elég ha a szintén tavalyi Draft day-t említem, de kellemes példa még a Moneyball, vagy a Clint Eastwood nevével fémjelzett Az utolsó csavar is. A When the Game Stands Tall című alkotás valamelyest ezen filmek hagyományát követi, és próbál benézni a témaként választott sport színfalai mögé, ugyanakkor kutakodása közben nem felejt el drámai és szórakoztató lenni. A sors igazi iróniája az, hogy pont a sokrétűség miatt nem tud igazán maradandó élménnyel szolgálni.
A film története a legendás egyetemi futballedző, Bob Ladoucer (Jim Caviezel) dolgozza fel, aki nem csupán rendkívül sok éves ténykedésével emelkedik ki a társai közül, de magáénak tudhatja azt a tényt is, hogy csapata több, mint 150 meccsen maradt veretlen sorozatban, ezzel több bajnokságot is nyerve.
Talán azt hihetnénk, hogy a When the Game Stands Tall a 151 meccsen át tartó veretlenségi sorozattal, a szinte példa nélküli csapattal, valamint ennek az időszaknak a hátterével foglalkozik, azonban Thomas Carter meglepőt húzott és a győzelmi széria után következő időszakot álmodta a vászonra. Ez a döntés igencsak kétélű penge: egyrészt dicséretes, hisz ebből adódóan nem egy klasszikus USA-felemelkedéstörténetnek lehetünk a szemtanúi, azonban a múltat bemutató felvezetés rengeteget elvesz a játékidőből, emiatt nem jut elég idő a jelen kibontására. Mert bár a film szűk két óra hosszú, a forgatókönyvnek nincs igazi főszereplője, rengeteg karaktert és sorsot mozgat, és nem csak a jelenlegi játékosokkal foglalkozik, de próbálja megmutatni a régi csapat tagjainak sorsát is.
Bár valóban dicséretre méltó a sokszínűségre való törekvés, ahogyan azt a felvezetőben is említettem, e miatt a szerteágazó történetfolyam miatt nincs a filmnek igazán kiegyensúlyozott története, a karakterek egymástól veszik el a levegőt, a történetszálak pedig csak bukdácsolnak a kibontatlanság miatt. Ugyanakkor nem szabad azt gondolnunk, hogy a When the Game Stands Tall emiatt egy rossz film volna, hisz a kifogásolhatatlan technikai paraméterein túl egy-két karakter igazán érdekes, a színészi játékok nagyszerűek, és a történet a maga módján szórakoztató és izgalmas.
Viszont végig úgy éreztem, hogy ennél a végeredménynél sokkal több volt Ladoucer edző történetében, hisz őt sem igazán ismerhetjük meg a történet alatt. Így hiába alakít Jim Caviezel precízen, nem értjük meg a sztáredző sikerei mögött rejlő embert, a csapatból pedig túl kevés karaktert ismerünk meg eléggé ahhoz, hogy szurkolni tudjunk a sikerekért. A When the Game Stands Tall ettől függetlenül egy felettébb dinamikus, könnyed és szórakoztató élmény, azonban ha a Carter edzőhöz hasonló nagyszerű sportfilmet várunk, óriásit csalódhatunk benne.
7/10
