Nincs szükségünk gonosz földönkívüliekre, elpusztítjuk mi saját magunkat és a Földet is, ha így folytatjuk. Ezt mindenki tudja, mégsem tesz senki semmi látványosat. A környezettudatosság szép szólam, elméletben mindenki egyetért vele, de a nagy tettek még váratnak magukra ezen a téren. Egyre többen gondolják úgy, hogy nincs ez így jól, örvendetesen sok hírt olvashat az erre fogékony közönség arról, hogy a kis közösségek egyre aktívabbak, vagyis még nem reménytelen a helyzet. Ahogy mondani szokták, a Földet kölcsönkaptuk a gyerekeinktől, mégis hatalmas sokk kell ahhoz, hogy komolyan is vegyük ezt a gondolatot. De mégis mi kellene ahhoz, hogy elérje az ingerküszöbünket? Például ha egy magasabb rendű intelligencia landoljon nálunk, és el akarná pusztítani a fajunkat azért, hogy a Föld élhessen. Alapvetően elég eredeti ötlet egy öko-blockbuster, de ha nem sikerül tartalommal megtölteni, akkor csak egy dögunalmas látványorgia lesz a vége. Sajnos pontosan ez történt ezzel a filmmel.

Helen (Jennifer Connelly) tudós, akit hirtelen elrángatnak egy szupertitkos megbeszélésre, melyen közlik a résztvevőkkel, hogy egy idegen tárgy tart a Föld felé, a becsapódás elkerülhetetlen, Manhattan valószínűleg el fog pusztulni, és már nincs idő a lakosság megmentésére. Azonban a földönkívüli intelligencia nem támad rá az emberekre, hanem felölti a mi külsőnket és a vezetőkkel próbál tárgyalni, de nem hallgatják meg. Helen segít neki, ezért elmondja neki, hogy ő azért jött, hogy elpusztítsa az emberi fajt, azért, hogy a Föld tovább éljen. A lánynak nincs sok ideje arra, hogy meggyőzze arról, hogy érdemes adni nekünk egy utolsó esélyt, mert képesek vagyunk megváltozni...

Nem kezdődik rosszul a film, Helen-nel együtt próbáljuk kitalálni, mi történhetett, a lény megérkezése látványos, akárcsak a megszületése. De aztán lassan, de biztosan ürülnek ki a képsorok, annyira unalmas, érdektelen és tökéletesen kiszámítható a történet, hogy egyre többször tekintgetünk az óránkra, és sóhajtunk megkönnyebbülten a végén, hogy ezen is túl vagyunk. A legnagyobb probléma az, hogy az alkotók nem igazán tudták eldönteni, mit kezdjenek a történettel, és főleg a főszereplőkkel. Az idegen így nem egy felsőbb intelligenciával rendelkező, titokzatos alak lett, hanem egy befolyásolható, nagyon könnyen manipulálható alak, akiről egyszerűen nem lehet elhinni, hogy valóban tényleges fenyegetést jelent a civilizációnkra. Inkább tűnik kívülálló szemlélőnek, mint annak, aki irányítja az eseményeket, az pedig végképp nem vehető komolyan, hogy Helen és a helyes kisfia cukiskodik neki egy keveset, és máris elfelejti nekünk a sok évszázados környezetszennyezési bűneinket. 

Az alapötlet jó volt, de a forgatókönyv csapnivaló lett, egyetlen hiteles és érdekes karaktert sem sikerült írni, klisék és közhelyek sodrában kóválygunk a végkifejlet felé, a látvány ideig-óráig kárpótol bennünket, de aztán elfárad a szem, megy fel a pumpa, egyre idegesítőbb, hogy nem történik semmi érdemleges. Az utolsó képsorok valószínűleg heroikusnak készültek, de inkább kínosra sikeredtek, az utolsó szavak pedig olyan giccsesek, hogy az már fáj. Nem tud magával ragadni a történet, reménytelenül nem tudják elhitetni velünk, hogy a Földünk veszélyben van, és ettől a fura alaktól függ a jövőnk. Több szál is elindul a történetben (anya-fia konfliktus, az arrogáns politikai vezetők szűklátókörűsége, stb), de mindegyik hamvába hol, nem sikerül kibontani egyiket sem teljes mélységében, van egy kis társadalomkritika, egy kis családi konfliktus, de mind megmarad a felszínen, nem tud sok izgalmat csempészni az eseményekbe. Az egyetlen igazán érdekes jelenet a tudós és a lény beszélgetése, de jellemző módon ebből sem sikerül semmi maradandó gondolatot kihozni. 

Azért nagyon dühítő, hogy ennyi pénzt elfecséreltek feleslegesen erre a tökéletesen felesleges filmre, mert a környezetszennyezés nagyon is komoly probléma (nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy harcos környezetvédő lennék, én is csak átlagos szinten építettem bele a mindennapjaimba a zöld gondolatot, de ettől még átérzem a kérdés valódi súlyát). Ha már ökofilmet próbáltak készíteni, legalább szólhatott volna valamiről, de azon túl, hogy az emberek rosszak, de ha nagyon muszáj, akkor megváltoznak, nem nagyon sikerült összehozni, ez pedig elég soványka mondanivaló, nemde? 

Keanu Reeves nem tudott mit kezdeni a szerepével, az arcjátékot finoman szólva sem vitte túlzásba (László Zsolt mentette a szinkronban, ami menthető, de csodát tenni ő sem tudott), nála csak Jennifer Connelly volt semmitmondóbb és felejthetőbb. A Smith-fiúnak talán hanyagolnia kellene a filmszínészetet, két értékelhető alakítás volt a filmben, John Cleese és Kathy Bates epizódszerepben is teljes emberábrázolást mutatott be.

Scott Derickson első kísérlete a blockbuster műfajában enyhén szólva nem sikerült túl jól, talán túl nagy fába vágta a fejszéjét. Eddig még nem láttam az eredeti filmet (hiszen ez egy erősen elhibázott remake), de előbb-utóbb biztosan meg fogom nézni, mert a téma nagyon is érdekes. Szomorú, hogy ilyen gyenge produkció született, mindenki jobban járt volna, ha az elpocsékolt pénzt inkább odaadták volna egy zöld szervezetnek, hasznosabb lett volna, mint ez a tökéletesen felesleges filmet legyártani.

Dögunalmas, teljesen üres film, felejtsük gyorsan el!

4/10