Jól telt a szilveszter mindenkinek? Sikerült kiheverni a szinte kötelező bulizás fáradalmait? Én nem igazán vettem részt az össznépi vigadozásban, a kutyussal előadtuk az év alvását (komolyan, ha a bűn rossz, de imádni való eb nem ijed meg menetrendszerűen az éjféli petárdaszótól, és nem kelt fel, simán kihagytam volna a himnuszt), masszív antiakoholizmusomat sem függesztettem fel erre a jeles alkalomra, de remélem, a maga módján mindenki jól érezte magát az óév utolsó napján. Mert sokfélék vagyunk, és mindenki máshogyan ünnepel. Ha akarjuk, mostantól legálisan megnézhetjük a neten, hogyan zajlott a 2013-as év szilvesztere, ugyanis valakinek eszébe jutott, hogy filmet is lehetne készíteni arról, hogy sok ember megörökíti mozgóképen, mi történt vele aznap. Az ötlet alapján megszületett az ország első közösségi filmje, amelynek 70 percét az alkotók összességében 100 órányi nyersanyagból vágtak össze. Nem született Oscar-díjas alkotás, viszont egy döcögősen induló, de összességében jó és szívet melengető film igen.

Profi filmesek mellett bárki küldhetett videót az alkotáshoz, az egyetlen előírás az volt, hogy 2013. december 31. és 2014. január 1. között kellett készülniük. Talán az alkotók sem gondolták, hogy ilyen sikeres lesz a felhívásuk, hiszen több, mint 800 videó érkezett 60 településről. Nem semmi munka lehetett összevágni ebből a mennyiségből a filmet, de szerencsére ez nem volt minden: a marketingre is kiemelt figyelmet fordítottak, így 2014. december 30-án egyszerre több településen vetítették le a végeredményt (többek között nálunk, Tatabányán is, terveztem, hogy elmegyek, de ez sajnos nem jött össze). Aztán felrakták a youtube-ra, hogy bárki megnézhesse, amit meglepően sokat megtettek, már 10 000 felett áll a számláló. Ebből is látszik, hogy a filmkészítés alapvetően nem pénzkérdés, az ötlet és a kreativitás a legfontosabb, minden más megoldható.

Nem indul túl jól a film, de ha az első negyed órát kibírjuk, lassan, de biztosan beszippant a hangulat, a sokféle esemény ha nehezen is, de csak összeáll egy egységes egésszé. Rengeteg élethelyzetet láthatunk, akad itt fiatal lány, aki külföldre indul dolgozni, taxis, idős házaspár, partiarc fiatalember, a társadalom krémje és alsó szintje egyaránt képviselteti magát a palettán. Látszik, hogy főként amatőrök készítették a felvételeket, de éppen ez a jó értelemben vett természetesség teszi annyira emberivé ezt a különleges filmet. Falun, városban és természetesen Budapesten zajlik a buli, pontosabban láthatjuk az előkészületeket, magát a partit, az éjféli ünneplést, és természetesen a  másnapi ébredés sem maradhatott ki. Erre a laza dramaturgiára fűzték fel a filmet, amelynek a vége nagyon csattanósra sikeredett, kár, hogy a kezdés nem lett az igazi. Nem egységes a szerkesztés, akadnak földhöz vágós, de ugyanakkor nagyon közhelyes részek is, de ne felejtsük el, ezek a pillanatok fontosan voltak a résztvevők számára, ne ítélkezzünk a tetteik felett.

Nem lehetett könnyű a hatalmas mennyiségű nyersanyagból kiválogatni az igazán értékes képeket, és azokból egy, az érdeklődést fenntartatni tudó filmet  létrehozni, ezért minden elismerés megilleti az alkotókat, valóban heroikus feladatot sikerült abszolválniuk, ráadásul jó eredménnyel. Nem, nem kapunk katartikus élményt a közösségi mozitól, de egy rövid pillanatnak sikerült méltó emléket állítani, a 2013. évi szilveszter sokrétű és szerteágazó történései a játékidő erejéig valóban közösségi eseménnyé váltak, tehát a film elérte a célját. 

Örömmel látom, hogy a magyar filmesek nem arra fordítják az energiáikat, hogy azon szenvedjenek látványosan,mennyire nincs pénz, nem csak azzal foglalkoznak, hogy telesírják a sajtót azzal, hogy milyen nehéz körülmények között kell(ene) értéket hordozó alkotásokat létrehozniuk, inkább új utakat keresnek és kiélik a kreativitásukat az ehhez hasonló műfaji kísérletekben, amelynek elsősorban nem a profit a célja. Mélyen hiszem, hogy összességében jó irányban haladnak a filmipar dolgai, a szakemberek profik, lelkesek és tehetségesek, kezdik megtanulni az új finanszírozási rendszer szabályait (azok közé tartozom, aki szerint Vajna igenis behozta az amerikai stílusú profizmust a szakmába, a magánélete pedig egyszerűen nem érdekel, nem az ifjú ara viselt dolgai a lényegesek, hanem az, hogy lassan, de biztosan összességében egyre jobb magyar filmek születnek). Ne értékeljük túl ezt a kedves alkotást, egy egészen jól sikerült műfaji kísérlet volt, nem több, de az alkotók komolyan vették a feladatot, sokan sokat tettek azért, hogy létrejöjjön, ne becsüljük le a rengeteg rá fordított energiát, igazi szerelemgyerek ez a projekt, remélem, lesz még hasonló!

Az első magyar közösségi film összességében jól sikerült, egyszer mindenképpen érdemes megnézni!

7/10