A nagy stúdiók termésén kívül nehéz igazán minőségi mesére akadni, de erről nálam biztosan jobban tudnak mesélni azok a szülők, aki kénytelen végigszenvedni ezeket a darabokat. A "családi film" terminus pedig régóta már csak a "lebutított gagyi" szinonimája. A Paddingtontól azonban nem kell félni ilyen szempontból: lehet, hogy nem lesz egy utánozhatatlan klasszikus, de legalább a megnézése nem ér fel a felnőttek számára agyhalállal.

Paddington a perui őserdőben élő beszélő medvék egyike, aki otthona és családja elvesztésével London felé veszi az irányt. Méghozzá azért, mert egy brit felfedező annak idején megígérte nagynénjének és nagybátyjának, hogy vendégül látja őket. Nagy-Britanniába érkezve azonban főhősünk az emberek általános nemtörődömségével kénytelen szembesülni, egészen addig, amíg egy család vonakodva befogadja. A született bajkeverő nem lopja be magát a családfő szívébe, így az árvaház fenyegetésével kell szembenéznie, hacsak nem találja meg a felfedezőt, aki ígéretéhez híven magához venné.

Az enyhén diszfunkcionális családba beledobott, rosszcsont vénával rendelkező főhős és az őt üldöző gonosz motívuma elég szolgaian követi a klasszikus sablonokat, viszont az el kell ismernem, hogy a színvonalat ettől még nem adja alább. A Paddington egy jó érzékkel elkészített film: az alkotók remekül találták el, hogy meg lehet úgy határozottan fogalmazni gondolatokat, hogy az ne legyen szájbarágós, lehet teátrális alakításokat követelni a színészektől úgy, hogy az ne forduljon ripacskodásba. Egyszóval ügyesen találták meg azt a határmezsgyét, ahol a kisebbek számára sem megterhelően bonyolult a film, viszont felnőtt szemmel sem néz ki bugyutának.

Persze az egyszerű slapstick humorra alapozó szekvenciák egyértelműen a gyerekeket célozzák, mint ahogy néhány karakter szándékos karikírozása is, viszont számos poén és mozzanat kifejezetten érett közönséget kíván. Mint ahogy inkább az idősebbek számára lesznek igazán értékelhetők az okos vizuális megoldások, amelyek kicsit feldobják az "élőszereplők + CGI karakter" szokásos látványvilágát. Így azért a középutas hangvétel és színvonal mellett minden generáció megkapja a maga kikacsintásait, amit ugyan nem sikerül következetesen végigvinni, de ez még így is kiemelkedőnek számít a műfajon belül.

Mindenesetre nem szabad megfeledkezni arról, hogy hiába a jó arányérzék, sablonossága és egyszerűsége miatt a Paddington egyáltalán nem az a fajta felnőttként is utánozhatatlan élménnyel kecsegtető mese, mint a Pixar-klasszikusok vagy az Így neveld a sárkányodat. De ha azt nézzük, hogy egy olyan családi film, amely mindkét generációt sikeresen megszólítja, ráadásul még nem is teljesen retardált, akkor a téli szünetben mindenképpen érdemes beütemezni annak, aki meg szeretne nézni egy mozit a gyerekeivel.

7/10