Sziasztok! AldoWinnfield vagyok, a blog új írója. Real013GSF néven sokat publikáltam a Videodrome filmes oldalra. Ez az első cikkem a Smoking Barrels hasábjain. Reményeim szerint jól elleszünk! Ti és én, olvasók és író.

Tegyük fel, hogy Párizsban jársz! Megnézheted a szokásos és éppen ezért teljességgel közhelyessé érett nevezetességeket, esetleg ehetsz valami különlegességet egy előkelő étteremben. Sétálhatsz a Szajna partján, beülhetsz egy művészmoziba vagy egyszerűen csak élvezheted a francia főváros alatt meghúzódó járatok hívogató vendégszeretetét. És most nem arról beszélek, hogy fizess be egy szervezett látogatásra egy pocsék angolt beszélő idegenvezetővel. Menj oda, fedezd fel magad a járatokat! Hatmillió halott ember maradványai várnak, s ha szerencséd van, akár még kincsek is. Ha nem vagy Fortuna kegyeltje, nos... akkor meghalsz, de ez igazán csekély ár egy örök életre szóló élményért. Vagy félsz? Jobban szereted az otthoni kényelmes foteledből elképzelni az eseményeket? Arra vágysz, hogy valaki a realitás illúziójával kecsegtetve bemutassa az ő verzióját arról, hogy mi lehet ott lent a sötétben? Akkor John Erick Dowdle filmjét kell megnézned.

Ha eddig nem lett volna világos, akkor elmondom, hogy a  found footage horrorok egy újabb darabját tisztelhetjük ebben a moziban. A főszereplő egy az apja kutatásait folytató fiatal hölgy, aki megszállottan keresi a bölcsek kövét. Amikor világossá válik számára, hogy a Voldemort (és nem féltem leírni!) által is áhított kő a párizsi katakombákban van elrejtve, rögtön összeszed egy csapatot és leereszkedik a mélybe. Kezdetben csak néhány olyan baljós jellel találkoznak, amelyek láttán bármelyik normális emberi csoportosulás azonnal visszafordulna és minden tag elmondana tizenkét Miatyánkot, de ahogy haladnak egyre beljebb a labirintusban, úgy látnak egyre furább és különösebb dolgokat.

A film többé-kevésbé két részre bontható. Az első bő fél órában egy kellemesen borzongató, hangulatos Indiana Jones-szerű kalandozást láthatunk, amelyben feltűnnek misztikus legendák, réges-régi nyomok és persze egy megszállott főhős, aki nagyon meg akar találni valamit. A második felvonásban már egy sokkal hagyományosabb found footage őrületbe torkollik Dowdle rendezése, de még itt is marad némi ötletmorzsa a képsorokban. A befejezés például egészen tetszett, s szerencsére a helyszín fojtogató atmoszféráját is mindvégig sikeresen közvetíti a rendező felénk, nézők felé. Nem tudom, ki hogy van, illetve lesz vele, ha megnézi ezt a filmet, de számomra minden ijesztő elem ellenére a legnagyobb traumát a katakombák okozták. Alapvetően nem félek a bezártságtól, a szűk helyektől, de így, ebben a megvilágításban mindjárt másképp festett a hozzáállásom ehhez a témához. Itt még az emeletre sem lehet elfutni...

Ami igazán feltűnő probléma fellelhető, az főleg a műfajból adódik. Egyrészről ugye ott van az, hogy ha egy profi csapat próbál amatőrnek tűnő felvételt kreálni, akkor minden gond nélkül csinál egyet. Épp csak azt senki nem nézné meg, főleg nem moziban. A szokásos kompromisszumok (pl. ha egy szereplő elhalálozik, a kamera éppen úgy esik, hogy látni lehessen az adott karakter utolsó lélegzetvételeit) pedig pont azt a realitásérzetet ölik meg, amiért elvileg ezt a formátumot választani érdemes. Persze valahol feleslegesen járatom a számat: úgyis el tudja dönteni mindenki, hogy a megszokott found footage  problémákat (egyéb példák: túl jól kevert hang, túl jó kép, láthatóan beállított jelenetek stb.) elnézi-e. Ha igen, akkor valószínűleg kedveli az ilyen stílusban leforgatott filmeket és akkor érdemes egy próbát tenni ezzel is. 

A színészgárdáról csak annyit, hogy a Katherine Heigl hasonmás főszereplő jó választás volt, a többiek meg igazából annyira nem számítanak, hogy ennél a félmondatnál többet áldozzak rájuk. Mindegyikük ideális alany lehet az áldozat szerepére, az As Above, So Below pedig éppen megfelelő darab egy jóleső, könnyed reszketésre. A forgatókönyv megfelelő polírozásával jóval többet is ki lehetett volna belőle hozni, de még így is megvannak a maga kis pillanatai, s a legfontosabbat, a katakombák rémisztő hangulatát jól közvetíti a film a néző felé.

6/10