Állítólag Nicholas Kazan forgatókönyvírónak a film egyik jelenete pattant ki először a fejéből, és utána írta meg ez alapján a forgatókönyvet. Hatalmas ziccer, de ki kell mondanom, hogy látszik is a végeredményen, hogy nem egy tudatos koncepció, hanem egy kósza ötlet eredménye. Mert sajnos a Letaszítva maximum csak az alapötlet szintjén működik.

John Hobbes nyomozó (Denzel Washington) sikeresen a rács mögé dugott egy kegyetlen sorozatgyilkost, akit annak rendje és módja szerint ki is végeznek. Azonban a gyilkosságok a halála után is folytatódnak, az idő előrehaladtával pedig egyre inkább kizárható, hogy egy tettestársról vagy egy másolóról lenne szó. Ezzel párhuzamosan pedig Hobbes-t az a gyanú keríti hatalmába, hogy talán nem is emberi erőkkel áll szemben.

A forgatókönyv legnagyobb baja az, hogy nehéz eldönteni róla, krimi vagy thriller akar lenni. De valószínűleg inkább egyik sem. Így az első óra a filmből azzal telik, hogy főszereplőnk csupa olyan dologra jön rá, amit már nekünk addig ezerszer megmutattak, ez pedig nemcsak a kriminek, de bármelyik történetnek gyilkosa (he-he-he) tud lenni. Azonban amikor a játékidő közepe táján a cselekményt eluralják a thriller elemek, a produkció még akkor sem igazán talál magára. A főhősre leselkedő veszély homályos és emiatt egyáltalán nem fojtogató, fordulatok pedig (a legvégét leszámítva) vagy nincsenek is, vagy borzasztó súlytalanok.

Mint ahogy kissé súlytalan az egész koncepció is, amely egy misztikus krimi-thrillerhez képest túlságosan is komolyan veszi magát, azonban ezen igyekezet ellenére is csak közhelyes és felszínes. (Ellentétben mondjuk Az ördög ügyvédjével vagy a Hatodik érzékkel.) Ennek ellenére a próbálkozásból azért születik pár korrekt dialógus (amelyek a fő csapásvonalhoz ettől függetlenül nem igazán kapcsolódnak), ehhez kapcsolódóan pedig a főbb szerepekre megnyert színészek (Washington, Goodman, Gandolfini, Sutherland) munkáját sem érheti egy rossz szó sem. Így aztán hiába bukik el szinte minden fronton a film, legalább a nézhető szintet megüti.

Összességében azonban mégiscsak azt vagyok kénytelen hangsúlyozni, hogy a mű semmilyen ígéretét nem tudja valóra váltani: nem okos, nem izgalmas és nem tud semmi érdekeset mondani. Így végső soron ez a csalódás még talán nagyobb bosszúságot is okoz, mintha csak simán rossz lett volna az első perctől kezdve: ha nem is a konvencionális értelemben, de ilyen szempontból a Letaszítva egy hatalmas blöff.

5/10