A kamaradrámák a filmművészet legérdekesebb filmjei közé tartoznak, hisz ezek a darabok azok, amelyben gyakorlatilag látványos és változatos helyszínek helyett szinte csak a párbeszédekre, a főszereplők jellemére és a történet kidolgozottságára van utalva az alkotás. Ezt a szubzsánert, mint sok más társát, lehet jól és rosszul is művelni, azonban igazán változatos és maradandó élményt talán itt a legnehezebb elérni, főleg a lehetőségek kvázi hiánya miatt. A vizsga című film is ebben a szellemiségben készült, Stuart Hazeldine első – és mai napig utolsó – releváns rendezése ugyanakkor megbolondította egy kis adalékkal a hozzávalókat, és nem csupán a karaktereit árnyalta, de a történetet is komoly titkok alkotják.

A sztori középpontjában egy óriáscég állására jelentkező nyolc személy áll, akiket 80 percre egy szobába zárnak, hogy egy látszólag megoldhatatlan tesztre keressék a válaszukat. A bezártság és a teljesítménykényszer azonban mindjükből kihozza a valódi énjét, és a teszt során rájönnek: a teremben senkiben sem bízhatnak meg.

A szinopszis bár egy látszólag egyszerű alaphelyzetből indul, A vizsga közel sem az a kiszámítható alkotás, amelyre rásüthető lenne a sablonos jelző. Bár a karakterek kidolgozottságával egyszer-kétszer egy kisebb gond akad, a legtöbb szereplő még így is rendkívül összetett, a képletben alkotott szerepük és az egymáshoz való viszonyuk pedig fokozatos feszültségforrással szolgál, akárcsak a folyamatosan csökkenő idő, illetve a teszt és az óriásvállalat céljait övező titkok.

A vizsga ugyanakkor nem csupán a feszültségkeltéssel éri el a végső, kielégítő hatást, de a nagyszerű történet felépítése és az információadagolás mértékletessége is végig a képernyő elé szegezi a nézőt, mindezt megfűszerezve az egyszerű, ám nagyszerű látványvilággal, a szúrós párbeszédekkel és az egyre hitelesebbé váló karakterekkel.

Összességében A vizsga egy olyan alkotás, amelyről nem szabad sokat beszélni, hisz az igazi élményt csak úgy élheti át az egyszeri néző, ha minél kevesebbet tud az alkotásról. Ettől függetlenül viszont elmondhatom, hogy az angol dráma-thriller egy rendkívül jól felépített, dinamikus és szép történeti ívvel rendelkező alkotás, amely minden percben tartogat valami olyan csavart vagy apró karakterfejlődést, amely komoly gondolkodásba ejtheti azt, aki beül a képernyő elé.

8/10