Kevés alulértékeltebb személyt tudnék mondani a filmes szakmából, mint Zach Braff. Az ő munkássága sem makulátlan, becsúszott néhány igazán gyenge szerep a filmográfiájába, de amikor egyszerre tevékenykedik a kamera mindkét oldalán, abból azért általában jó szokott kisülni. Gondoljunk csak a kultikus Dokikra vagy az általam szintén nagyon kedvelt A régi környékre. Második önálló játékfilmjével azonban úgy gondolom, hogy kissé melléfogott.
Aidan (Zach Braff) családapaként próbál helytállni az élet különböző területein, de pechjére csőstül jön a baj: a gyerekek nem találják a helyüket az iskolában, a testvérével nincs túl jó kapcsolatban, a karrierje sincs épp csúcsponton, ráadásul az apja is súlyos betegségben szenved. Sok mindenre megoldást nyújtana némi pénz, viszont Aidannek előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy a kapcsolatok ápolása, helyrehozása legalább olyan fontos, mint az anyagi zűrök rendezése.
A legnagyobb problémát számomra az okozta, hogy ez a film egyáltalán nem hajaz a Braff-esszenciára. Ami nem feltétlenül lenne gond, de az ő munkásságában mindig jelen voltak az esendő, de szerethető karakterek és életszagúnak hatottak a látottak. Ezzel szemben a Wish I Was Here-ben minden annyira teátrális és mű, mintha egy elbaltázott színházi előadást figyelnénk. A karakterekkel borzasztó nehéz azonosulni, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a legtöbb (jó) poén ezen szereplők furcsaságaiból fakad. Braff karakterein mindig tetten lehetett érni egyfajta szélsőséget, még a normálisabb figurák jellemében ott lakozott az őrültség, de ahhoz nagyon értett, hogy mindezek ellenére találhassunk azonosulási pontot velük. Ez ebben az esetben nincs meg.
A színészi játékok mindenesetre megérdemlik a méltatást. A főszereplőt életre keltő Braff hozza a szokásos, meggyőző alakítást, Kate Hudson nem borított ki annyira, mint általában szokott, talán a két gyerekszereplő lóg ki valamennyire a sorból. Nagy döbbenettel és csalódottsággal tapasztaltam, hogy a filmben lévő párbeszédek mennyire fájdalmasan semmitmondóak, a drámaiságról már nem is beszélve. Nem éreztem azt, hogy itt súlya lenne a jeleneteknek. Mindenkitől csalódást keltő teljesítmény lenne egy ilyen vérszegény dramedy, Zach Braff-től pedig egyenesen mélyrepülés.
A Wish I Was Here számára adott volt minden lehetőség arra, hogy egy emlékezetes, megérintő és különleges alkotás legyen, de a legtöbb fronton csúnyán elvérzett. Nézhető film, de az idei év egyik legnagyobb csalódása számomra.
5/10
