Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a The Possession of Michael King című ördögűzős found footage filmben vannak az idei év leghatásosabb jump scare jelenetei (ehhez rögtön hozzá is teszem, hogy szerény véleményem szerint), az alkotás ennek ellenére mégsem nevezhető jó horrorfilmnek, az év legjobbjának meg aztán főleg nem.

A film számtalan hibával küszködik, ezek közül talán a legszembetűnőbb az épkézláb történet hiánya. Kapaszkodjatok meg, ugyanis ez a sztori: a felesége tragikus halála után a címszereplő Michael King úgy dönt, hogy kihívja maga ellen a sorsot. Szántszándékkal démoni/túlvilági erőket kíván magára szabadítani, és mindezt dokumentálni is akarja. A számítása (?!) bejön, ugyanis - minő meglepetés, jé, ez egy horrorfilm! - tényleg megszállja valami misztikus erő. Nagy vonalakban ennyi is volna a történet "lényegi" része. Ebből a szinopszisból gondolom kiderült, hogy a film írója (az elsőfilmes David Jung, aki a rendezőként is jegyzi a művet) nem sok eséllyel indulna a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díj kategóriában...

Ha túllépünk az alapszituáció blődségén és a főszereplő idiotizmusán (mondjuk ki nyíltan: aki hülye, haljon meg), a következő neuralgikus pont a színészi játék. A Michel Kinget alakító Shane Johnson nem kifejezetten antitálentum, de ez a pusztán egyetlen karakterre fókuszáló kamaradarab pont arra jó, hogy rávilágítson a színészi korlátaira. A többi szereplő erősen funkcionális, igazi mélysége egyik felbukkanó figurának sincs - hozzáteszem, Michael King sem fog soha belépni a legegyedibb/legjobban kidolgozott horrorhősök képzeletbeli pantheonjába.

A film harmadik szembeszökő negatívuma az eredetiség hiánya. Nem csak arra gondolok, hogy Az ördögűzőből való táplálkozás az alapszituációban és a megszállottság-témában, valamint a végső megoldásban is feltűnik; hanem arra is, hogy a film szinte semmi olyat nem tartalmaz, amit ne láthattunk volna már valamelyik korábbi found footage alkotásban. Itt is megvan a Blair Witch Projektből ismert falnál állás, megjelennek a szokásos képroncsolások, az éjjeli kamerás felvételek, stb., nem sok újdonság van a nap alatt.

A mozi nem bír igazán komplex és sokrétű jelentéstartalommal, de saját szerény mondanivalóját viszonylag következetesen és céltudatosan adja elő. Talán nem árulok el túl nagy titkot (avagy nem SPOILEREZEK túl nagyot) azzal, ha leírom, hogy a démoni megszállottság ebben a filmben nem csak egy külső gonosz erő, de a bűn/veszteségtudat ön- és környezetpusztító erejének manifesztációjaként is megjelenik.

Na de félre a rizsával, egy horrorfilmben a lényeg az ijesztgetés, nem?! Hát... mint ahogy ez a mű is bizonyítja, néhány jól sikerült székből kiugrasztós jelenet nem elég egy horrormozi üdvösségéhez. Azt be kell vallanom, hogy a filmen három alkalommal is komolyan megijedtem. Mindig, amikor már éppen bepilledtem a történet egy helyben toporgásán, egy-egy iszonyat diszkomfortos hanghatás kíséretében olyan váratlan szögben, olyan hirtelenséggel tűnt fel valami, hogy attól nem lehetett nem megijedni. Egyszer szégyenszemre még fel is kiáltottam!

Mit is írhatnék végszóként? A film ijesztőbbre sikerült annál, mint amit a külföldi kritikák mondanak róla (a külhoni kritikusok egyöntetűen földbe döngölték az alkotást), de a jump scare-faktoron kívül nem sok erénnyel bír. Egyszer nézhető.

5,5/10