Mélyen megrázott, hogy ketten is távoztak a Nemzet Színészei közül egy szomorú hétvégén. Sztankay István gyermekkorom egyik hőse volt, a Bors nálam máig a kedvenc sorozatok közé tartozik, színházban sem kevésszer láttam a kiváló művészt, és akkor a szinkronszerepeiről nem is beszéltem. Avar István teljesen más karakterű színész volt, az első emlékem róla természetesen az Ötvös Csöpi-filmekből származik, de nekem volt még szerencsém őt is színpadon látni (nagy fájdalmam, hogy túl sokáig halogattam A gyertyák csonkig égnek című előadást - amelynek filmváltozata is van, amit még nem láttam, de előbb-utóbb meg fogok nézni - így végül lemaradtam róla). Az ő emlékükre egy olyan jó filmet kerestem, amelyben mindketten szerepelnek, és nem kellett hozzá az imdb, hogy eszembe jusson a Villa Negra és a Tamburás, amelyet olyan régen láttam, hogy már nem is emlékeztem rá, milyen kiváló alkotásról van szó! 

Zajlik az élet a piacon, Tamburás (Páger Antal) fiatal kollégái, a Diák (Bodrogi Gyula) és Notesz (Sztankay István) kíséretében jó pénzért mindent elvállal, ami adódik. Vidámnak és gondtalannak tűnik a szabad és kötetlen életforma, azonban egy idő után kiderül, hogy hosszú távon nem járható út a kívülállás, mert az embernek céljai és álmai vannak az életben, amelyek eléréshez el fog indulni a saját útján, így a látszólagos függetlenség ára az örök magány lesz...

A Villa Negra valóban nem apácazárda és nem fényes lokál, de a filmet ugyanaz jellemzi, mint a dalt, amely Páger Antal előadásában vált klasszikussá: nagyon szórakoztató, de ha jobban belegondolunk, kőkemény drámát látunk. Keleti Mártonról manapság méltatlanul kevés szó esik, pedig nagyon sok kiváló alkotást tett le az asztalra (én először a Bob herceget láttam tőle - mert az operettet is szeretem, nem csak a musicalt!- , aztán persze az évek során a többi, nagyobb lélegzetvételű darabra is sort kerítettem). Ezek közé tartozik ez a film is, amely nagyon sok fontos dologról szól, mindezt közérthetően, és egyáltalán nem unalmasan teszi.

Jókedvűen indul a film, hatalmasakat nevetünk a jól eltalált helyzet és jellemkomikumokon, aztán fokozatosan, szinte észrevétlenül komorodik el a hangnem, ahogyan egyre inkább megismerjük a Villa Negra lakóit, egyre élesebben látjuk, hogy a színesnek és izgalmasnak tűnő életük valójában milyen tragédiákat rejteget. Tamburást mindenki kedveli és szereti, ezért elnézik neki a kis stiklijeit, ő pedig nagyon ért az emberekhez, tudja, kivel meddig mehet el, így nem fenyegeti komoly veszély a neki olyan fontos szabadságát. Megteremti a saját külön világát a romos házikóban, azonban nem bújhat el a végtelenségig a változás elől: a törzshelyét átalakítják, új épületet terveznek az ő otthona helyére. Nem tehet ez ellen semmit, de eldöntheti, hogy belenyugszik-e ebbe az új helyzetbe, vagy elindul új helyet keresni magának, ahol elrejtőzhet a valóság elől. Mert a Villa Negra ő maga, az ő élete, az ő sorsa. 

A forgatókönyv jól sikerült, nem csak a fő karakterre fordítottak gondot, hanem a mellékszereplők is tág teret kaptak a történetük bemutatására. A Diák és Notesz lecsúszott egzisztenciák, azonban még fiatalok, előttük az élet, ezért törvényszerű, hogy elmennek, amikor ennek eljön az ideje. Sokat köszönhetnek Tamburásnak, aki ételt és szállást adott nekik, amikor semmijük sem volt, de amint meglátják a számukra minőségibb élet lehetőségét, fájó szívvel, de otthagyják az öreget, aki ezt nem veszi túl könnyen tudomásul, de végül belenyugszik a megváltoztathatatlanba. A Doktor nagyon excentrikus figura, egy  jobb napokat élt értelmiségi, aki nem viseli túl jól, hogy ilyen méltatlan helyzetbe kerül, de győz a túlélési ösztön, és végül az is kiderül, hogy a hozzá képest nem túl művelt és kifinomult Tamburás mennyivel értékesebb ember, mint ő. A többi karakter sem a feledhető kategória, a jólelkű rendőr, a kedves tanárnő, az egykori kolléga, aki új lehetőséget ad régi barátjának, a zöldséges, stb. mind-mind rengeteget ad hozzá a filmhez.

Humorban, jó szövegben sincs hiány, azonban a történet időnként elvész a kiválóan megírt karakterek között. A zene sem elhanyagolható szempont, a mindenki által ismert slágeren kívül több dal is elhangzik, és a bulihangulat sem marad ki (óriási twistpartit tartanak a romos lakhelyen). Többrétegű mondanivalót tartalmaz a film, nem kevés társadalompolitikai éllel beszéli el Tamburás és bandája sorsát. Minőségi dramedy, klasszis színészi alakításokkal (még a legkisebb szerepeket is olyan kiváló művészek alakítják, mint pl. Kiss Manyi vagy Rajz János!), kár lenne kihagyni az életünkből!

Páger Antal jutalomjátéka a film, lubickol a szerepben, a kedves svihák mögött megmutatja az emberi drámát is, szórakoztat és katartikus pillanatokkal ajándékozza meg a nézőket. A még nagyon fiatal Bodrogi Gyula és Sztankay István egyáltalán nem vall szégyent mellette, Várkonyi Zoltán azonban elviszi a show-t előlük. Szirtes Ádám, Béres Ilona, Szendrő József, Avar István, Kállai Ferenc kiváló alakítást nyújt. Nagy örömre gyermekkorom másik nagy kedvence, Rátonyi Róbert is megmutathatta egy kisebb mellékszerepben, hogy nem csak az operett világában mozgott otthonosan.

Keleti Márton hozta a tőle elvárható színvonalat, a könnyednek látszó történetet tartalommal és mélységgel tölti meg, jól kidolgozottak a jelenetek, a színészvezetés tökéletes (bár ezeket a művészeket nem lehetett olyan nehéz instruálni), a párbeszédek ütősek. Ma sem poros a film, kiváló szórakozást nyújt, miközben el is gondolkodtat, kell ennél több?

Szép és okos film, Páger Antal kiváló alakításával, kötelező darab!

8/10