A film megtekintésére a Jameson CineFesten volt lehetőségünk!
El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire el akartam sütni a Free Entryvel kapcsolatban az általam mostanság igen kedvelt és egyébként egyre inkább megalapozottnak tűnő állítást, miszerint a magyar film éledezik. Kerékgyártó Yvonne „alkotása” azonban mindent megtesz azért, hogy a nézőjében a pár éve még óriási reneszánszát élő Hollywood-majmolás ízeit visszahozza, és mindezt egy olyan filmmel teszi, amely összetettségében és káros üzenetében még a Project X-szel szemben is alulmarad.
Betti (Pusztai Luca) és V (Barta Ágnes) pénz és szüleik tudta nélkül próbálják megvalósítani álmukat, azaz részt venni a Sziget fesztiválon, ahol egy kis mellékesként még füvet is akarnak árulni. Azonban ahogy az lenni szokott, váratlanul beüt a baj, és egy összeveszés miatt egymás nélkül kell boldogulniuk a nem annyira csúnya, és nem is annyira gonosz fesztiválrengetegben.
A történet legnagyobb hibája az, hogy komoly identitászavarral küszködik. Próbálja magát party- és életigenlő filmként eladni, ugyanakkor a jelenetei nagy része (főleg a történet végéhez közeledve) sokkal inkább elszomorítóak és megvetendőek, mintsem hogy követendő példaként lehessen őket mutogatni. Elég ha csak a két főhősünk karakterét nézzük, akik bár papíron jó barátnők, egy idegen férfi és egy megtagadott csók miatt teljesen elhatárolódnak a másiktól, hogy aztán majd a lezárás nagy összeborulásában mindent elfelejtve, önfeledten énekeljenek, mert az olyan baromilaza.
A Free Entrynek ugyanakkor nem ez az egyetlen hibája: a karakterek végig üresek és antipatikusak, a poénok (egy-két üdítő kivételtől eltekintve) gyerekesek és fárasztóak, a színészi játékok pedig sok helyütt a szó legszorosabb értelmében elviselhetetlenek. Azonban az ajtót a destruktív mondanivaló teszi be: piálj, drogozz, feküdj le idegen emberekkel és hagyd a (papíron) legjobb barátodat kiszolgáltatva mindenféle ittas és/vagy füves hülye gyereknek, elvégre fiatal vagy, és ha nem az alkoholtól kábultan fekszel valamelyik sátor tövében, akkor kitaszít a társadalom. Egyébként is, ha a nagy kalandod végén elénekelsz-elgitározol egy zeneszámot, az úgy is fölülírja az addig történteket.
A Free Entry ezer aspektusból lehetett volna jobb és meggyőzőbb, azonban a gyermeteg hibái, az álszent mondanivaló, az erőtlen poénok és a sokszor igencsak felületes történetvezetés még úgy is tönkreteszik az élményt, hogy a betétdalok többsége rendkívül jól szól, a vágás és az operatőri munka pedig a játékidő egésze alatt egyszerűen kifogásolhatatlan. Elképzelhető, hogy ha Kerékgyártó Yvonne tanul a hibáiból és a következő években már kiforrottabb és gondosabban megmunkált filmeket ad majd ki a kezei közül, akkor csupán legyintve elfelejtjük majd neki ezt az elbaltázott lehetőséget, azonban addig is gondolkodjunk el ezen a darabon, és pláne a rettentő idegesítő, de annál nagyobb hiányosságain.
3/10
