Ki nem állhatom a horrorfilmeket, ugyanis utálok rettegni. Messziről kerülöm a műfajba tartozó alkotásokat, így történhetett meg, hogy eddig kimaradt az életemből ez a klasszikus mű. Legendákat hallottam róla, és már nagyon régen készülök arra, hogy minden ellenérzésem dacára megtekintsem, ezért amikor egy kedves olvasó ennek a filmnek a kritikáját tőlem kérte, először szabályosan bepánikoltam, aztán úgy döntöttem, ha most nem nézem meg, akkor soha, tehát gyorsított ütemben előkerítettem az alkotást, és nem kicsit berezelve álltam neki, de végignéztem és csak azt tudom mondani, hogy imádtam minden percét, kiváló film!

Chris MacNeil (Ellen Burstyn) színésznő, aki egy szép házban él 12 éves kislányával, Regan-nal (Linda Blair), aki egyszer csak furcsán kezd viselkedni, eltorzul a személyisége, a kedves kis teremtésből lassan, de biztosan igazi szörnyeteg lesz. A kétségbeesett anya először az orvosokhoz fordul, de ők tehetetlenek, így azt javasolják neki, hogy próbálkozzon meg az ördögűzéssel. Merrin atya (Max von Sydow) egy hitehagyott kollégája, Karras atya (Jason Miller) segítségével szembe is száll a kislányt megszálló gonosszal...

Willam Peter Blatty igaz történet alapján írta meg könyvét, amely hatalmas siker volt annak idején. Ő maga írt forgatókönyvet belőle, ő választhatta ki a rendezőt, és a szereplőválogatásban is aktívan részt vett. Legendásan pokoli volt a forgatás (a rendező és a forgatókönyvíró folyamatosan vitatkozott egymással, a színészek egymás után betegedtek meg a valóban jéghidegre varázsolt díszletben stb.), de megérte a szenvedés, remekmű született, zabálta a közönség a filmet, hihetetlen bevételi adatokat produkált. Hatalmas hisztéria alakult ki körülötte, kultikus alkotás lett belőle, és mivel 2000-ben digitálisan felújították a filmet, így ma sem nevetségesek a trükkök, amelyek nélkül az alkotás nem lenne az, aminek évtizedek óta tartják, azaz minden idők legrémisztőbb filmje.

A látvány természetesen önmagában semmit sem ért volna egy jó forgatókönyv nélkül, ami jelen esetben szerencsére adott volt (állítólag a rendezőnek köszönhetően, aki átíratta az eredeti változatot, de ez ma már tényleg mindegy). Ártatlannak tűnő képsorokkal indul a film, az iraki sivatagban vagyunk, egy idős papot ismerünk meg, ezután éles váltással kerülünk a nagyvárosba, és leszünk részesei a MacNeil család kezdetben harmonikus, majd egyre pokolibbá váló mindennapjainak. Mindeközben megismerhetjük Karras atyát is, akit édesanyja és hitének elvesztése teljesen letaglóz. És még egy mozifüggő nyomozónk is van, így karakterben nincs hiány, de végül összefutnak a szálak, egy kis szobában kerül sor az ördögűzésre, amelynél kevés katartikusabb jelenethez volt szerencsém.

Zsigerig hatoló a rettenet, amely eltölti a nézőt a tökéletesen szerkesztett képsorokat látva. Mert borzalmas belegondolni abba, hogy az ördög valójában bennünk lakozik, ha lerántjuk a civilizációs rétegeket magunkról, bizony egy ősi, félelmetes gonoszt találunk, amely valóban bármikor elszabadulhat. A modern technika, az orvostudomány tehetetlen a lélek legbensőbb bugyraiból eredő problémákkal kapcsolatban, a legnagyobb rosszat csak a legfelsőbb jó űzheti ki a gyarló emberi testből. Hithű ateistaként nézve a képsorokat is megérintett a hit erejének végtelenje, de azért a zseniális kamerabeállítások, fények és technikai trükkök, valamint Sydow játéka is kellettek ahhoz, hogy az ördögűzés folyamata örökre beleégjen a retinánkba. Sokrétegű mondanivalóval bíró alapmű, felér egy tisztítótűzzel!

Max von Sydow zseniális (az az ima...), egyrészt hihetetlen lelki erővel száll szembe az ördöggel, másrészt bemutatja az idős pap egyre fogyó testi erejét, tökéletes alakítás, hihetetlen, hogy a film 10 Oscar-jelöléséből egy sem jutott neki. Linda Blair kislányként játszotta el élete szerepét, melynek árnyékából máig nem tudott kilépni. Ellen Burstyn hozta a tőle elvárható színvonalat, Jason Miller szintén kiváló volt.

William Friedkin összehozta a tökéletes horrorfilmet. a lélek mélyéig hatoló rettenetet, megmutatta a legbelsőbb gonoszt. A hit próbája egy kamaradráma keretei között - zseniális kontraszt, hogy egy szobában zajlanak az események, miközben valóban egyetemes kérdéseket feszeget a film - , több emberi sors megy tönkre a szemünk előtt, mindez egy ártatlan gyermeki lélek üdve érdekében. Imádtam végigrettegni a filmet!

Zsigerig hatoló horrorfilm, katartikus erejű jelenetekkel,  kötelező darab!

10/10