Soderbergh nehezen tudja abbahagyni. Miután utolsó mozifilmje után bejelentette visszavonulását, gyorsan összehozott még egy tévéfilmet, hogy aztán tényleg visszavonuljon a filmezéstől - és egy sorozatnál kössön ki. Ezt a művet ugyan csak rendezőként (illetve szokás szerint operatőrként) jegyzi, így talán túl nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani részvételének, de ettől függetlenül mégiscsak utolsó (pontosabban 10 utolsó) rendezését láthatjuk. Az eddigiek alapján viszont nem igazán látom, hogy mi térítette el az ön-nyugdíjazástól.
A 20. század eleji New York nem éppen az orvostudomány fellegvárának számított. Ennek ellenére a Knickerbocker kórház doktorai igyekeztek mindent megtenni a betegeikért és a tudomány fejlődéséért, elsősorban a vezető sebész posztját tragikus módon megöröklő John Thackery (Clive Owen) vezetésével. Azonban akkoriban egy kórháznak nem csak a gyógyítással kellett foglalkoznia: a mentősök szó szerint ölre mentek azért, hogy egy-egy fizetőképes beteg hozzájuk kerülhessen, mindeközben pedig a vezetők az első színesbőrű sebészt próbálják elfogadtatni betegeikkel és a kollégákkal.
Ha fel kéne sorolnom, hogy mi különbözteti meg ezt a darabot az átlagos kórházas sorozatoktól, nem lenne hosszú a lista. Talán első, teljesen nyilvánvaló eleme lenne, hogy 100 évvel napjaink előtt játszódik, ami rengeteg történelmi kikacsintásra ad lehetőséget, kezdve az első epidurális érzéstelenítés ábrázolásától a kicsit sem leplezett rasszizmusig. Más kérdés, hogy pont ezek az utalások azok, amelyek villámgyorsan önismétlésbe tudnak fordulni, és már a pilot keretein belül sem tűntek igazán nagy számnak. Ráadásul igazából a korhű környezet kimerül a díszletekben, és gyakorlatilag zéró betekintést kapunk a 20. század elejének világába. Nagy erénye viszont a sorozatnak a humor, amely az egyes szereplők csipkelődéseitől a főhős cinikusságán át egy egészen önironikus hangulatig terjed, és ily módon egy egészen egyedi miliőt kölcsönöz a produkciónak.
Amelyet a fentieken kívül tulajdonképpen semmi nem különböztet meg az átlagos kórházas sorozatoktól. Kaptunk egy komoly beteget, és gondolom minden epizódban érkezik majd egy páciens, aki újabb úttörő megoldásokra kényszeríti orvosainkat. Mellé jönnek még a kórházzal kapcsolatos egyéb problémák (most éppen a pénztelenség), a főszereplő a random jellemhibák tárházából kapott egy kokainfüggőséget, még éppen csak a szerelmi szál hiányzik. (Bár ilyen irányba is történt már egy-két utalás.) Ilyenkor pedig hiába izgalmasak a műtétek (mert azok), hiába lenne izgalmas végigkövetni egy-két tudományos felfedezés útját, az egész körítése kimerül sablonok és érdektelen álproblémák felsorolásában.
Szóval alapvetően nem tudok sok okot mondani, hogy miért érdemes belevágni ebbe a sorozatba. Néhány poén még nagyon kevés arra, hogy eladjon valamit, ami leginkább egy, a múltba 100 évvel visszalőtt Vészhelyzet-klónnak tűnik. Ezzel az erővel Soderbergh akár vissza is vonulhatott volna.
A sebész teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán