A dicstelen Timothy Dalton - korszak lejárt, végre elérkezett Pierce Brosnan és sikeres Bond-mozik ideje. Előtte azonban teljes reparálásra szorult a franchise, itt volt az ideje a generációváltásnak: a legendás producer, Broccoli helyét a lánya és nevelt fia vette át, lecserélték a forgatókönyvírót, a rendezőt, nem kevés munkával gatyába rázták őfelsége legszexisebb ügynökének karakterét, a 90-es éveknek tökéletesen megfelelő akcióhőst teremtettek, a jellegzetes Bond-motívumok megtartásával.
Különleges érzelmi kapcsolat fűz ehhez a filmhez, korom okán ebben az alkotásban találkoztam először a dögös ügynökkel, tizenévesen természetesen halálosan szerelmes voltam Pierce Brosnan-ba és imádtam minden kockáját a mozinak. Éppen ezért félve néztem újra, de megnyugodtam, ez bizony a legjobb Bond-mozik egyike mai szemmel nézve is!
Kezdetnek látványos akcióorgia után Sean Bean hozza a szokásos formáját, azaz ismét látványosan elhalálozik, ezúttal James Bond (Pierce Brosnan) társaként, azaz a 006-osként Angliáért. Néhány évvel később a 007-es a szokásos szenvedélyeinek, vagyis a szuper autóknak és a szép nőknek hódol, azonban hamarosan bevetésre kell indulnia, miután vívott egy kis szellemi csatát az új M-mel (Judi Dench), Q (Desmond Llewelyn) pedig ismét elhalmozta egy rakás kütyüvel. Az Aranyszem nevű gyilkos fegyver nyomába ered, amely össze tud zavarni minden elektronikus eszközt, és ezzel nagyon komoly problémákat tud okozni, ha rossz kezekbe kerül. Bond ezúttal egy számítógépzseni bájos segítőt kap maga mellé, Natalját (Isabella Scorupco), és hogy ne unatkozzon, egy veszélyes zsoldoslányt, Xeniát (Famke Janssen) a rossz oldalon, de a legnagyobb meglepetés, hogy az igazi ellenfél az egykori barát, akit halottnak hitt...
A nyitójelenet a sima beájulás esete, az a leugrás a gátról nem hagy kétséget afelől, hogy James Bond visszatért, és bombaformában van! A későbbiekben sem szűkölködünk látványos akciójelenetekben, de a kezdő kép marad meg a legjobban az emlékezetben. Amikor pedig M nemes egyszerűséggel le szexista őskövületezi kedvenc ügynökünket, nyugodtan hátradőlhetünk a székben: jó kezekben volt a forgatókönyv, kellemes szórakozásnak nézünk elébe, nem lesz hiány csípős megjegyzésekben. Nem túl bonyolult a történet, viszont sikerült úgy alakítani az eseményeket, hogy ne legyen nevetséges, hiteles tud maradni, a jól eltalált akció-érzelem aránynak köszönhetően nem unatkozunk. A jó szöveg kiemelt szerepet kap a filmben, olyannyira, hogy egy - egy jó poén kedvéért még a történetet is beáldozzák, de nem zavaró módon.
Van nekünk egy érdekes főgonoszunk, akinek alapvetően történelmi jellegű problémái vannak a brit kormánnyal, és természetesen bosszút akar állni az őt ért sérelmekért, amelyet még természetesebben akadályoz meg őfelsége legszexisebb ügynöke. Akad itt egy bájos, okos lány, az ő karaktere sem lett rosszul megírva, de a rossz kislányé valamiért mégis jobban sikerült a férfinézők legnagyobb örömére. James Bond alakja a 90-es éveknek megfelelően került újraszabásra: a playboy életérzés maradt, de a filmben felbukkanó hölgyek már nem csak sima ágytöltelékek, egyéniségük is van. Az akcióé a főszerep továbbra is, de a kihívások jóval kifinomultabbak, mint korábban. Bond sem ősmacsó már, de nem is Moore-féle tökéletes angol úriembert látjuk, Brosnan megformálásában jóval intellektuálisabb a karakter, mint korábban. Érdekes, hogy míg elődjeinek és utódjának több filmre volt szüksége a saját stílus kialakításához, Brosnan elsőre jól hozta a figurát (ebben persze nagy segítségére volt a minőségi forgatókönyv).
Sok minden változott, de a látványos akciók maradtak (abszolút kedvenc: a tankos jelenet), de korántsem üresek a képsorok, sikerült megtölteni tartalommal a történetet, izgalmas, fordulatos, friss. Nemcsak a fő karakterek lettek jól megírva, a mellékszereplők is kaptak néhány jó jelenetet, humor is akad, mi kell még? Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, a zene pedig egyszerűen zseniális Tina Turner előadásában.
Pierce Brosnan már Roger Moore után is megkaphatta volna a szerepet, de a Remington Steele c. sorozat szerződése miatt várnia kellett néhány évet, szerencsére, mert így pont időben találkozott a karakterrel, megúszta az előző két film kudarcát, egy sikerszéria fűződik az ő nevéhez, nekem máig ő kedvenc Bondom (annak elismerése mellett, hogy természetesen Sean Connery volt a legjobb a műfajban). Stílusosan, elegáns könnyedséggel mentette meg a világot és törte össze a lányszíveket, ezt a szerepet neki találták ki! Sean Bean hozza a rá jellemző nemes középszert, de ez tökéletesen elég volt ehhez a fimhez. Isabella Scorupco bájosan felejthető, Famke Janssen ellenben igazi dög, Judi Dench és Desmond Llewlyn szokás szerint zseniális, Alan Cumming nem erőlteti meg magát túlságosan.
Martin Campell bátor választás volt rendezőnek, hiszen korábban nem rendezett A-kategóriás akciófilmet, azonban nagyon jól megállta a helyét, ezért a későbbiekben is részese lehetett a Bond-univerzumnak. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a párbeszédek ütősek, sikerült új életet lehelni a franchise-ba, mindannyiunk legnagyobb örömére.
Az egyik legjobb Bond-film, Pierce Brosnan bemutatkozása nagyon jól sikerült, kötelező darab!
8/10
