Megvannak a hátrányai annak, ha egy rendező túl sok filmet rendez egy franchise keretében: egy idő után hajlamos elveszíteni az arányérzékét, így lassan, de biztosan elkezd romlani a alkotások színvonala. John Glen is így járt Bonddal: A magányos ügynök már a hatodik rendezése volt, és már inkább biztosra ment, semmi kísérletezési kedv, a történet csak folydogál, a karakterek rémesen klisések, ezért hiába a látványos akciók, nem tud magával ragadni a film, alig várjuk már, hogy vége legyen, és soha többet ne kelljen Daltont nézni ebben a nagyon nem neki való szerepben.
James Bond (Timothy Dalton) éppen legjobb barátja, Felix Leiter (David Hedison) esküvőjére indul, azonban a kötelesség szólítja a kiváló kémeket, így gyorsan lezavarnak egy látványos akciót a drogbáró Sanchez (Robert Davi) ellenében, és stílusosan ejtőernyővel érkeznek meg a szertartásra. Nem tart sokáig az öröm, a fiatal feleséget megölik, Felixet pedig majdnem elteszik láb alól egy cápa segítségével. Bond bosszút esküszik Sanchez ellen, még az sem állítja meg, hogy fel kell mondania a titkosszolgálatnál, beépül a bűnöző bandájába, és egy nem túl szelíd segítőtárssal az oldalán mindent megtesz, hogy a főgonosz megkapja, amit megérdemel.
Nagyon jól kezdődik a film, az ejtőernyős érkezés az esküvőre übercool, azonban aztán rohamosan esik a színvonal, ahogy egyre jobban kiüresedik a történet, egyre látványosabbak lesznek az akciók. Ha néhányszor nem utalnának a Bond-filmek alapvető standardjaira (vodka martini felrázva, nem keverve, kütyük stb.) észre sem venné az ember lánya, hogy nem egy átlagos akciófilmet néz. Még jó, hogy feltűnik Moneypenny és főleg Q (bár, amikor Bond londinerjét játssza, nem kicsit szisszentem fel, annyira karakteridegen és hatásvadász a jelenet), és egy rövid időre M (Robert Brown nem ért fel Bernard Lee-hez sajnos, ezért nem is vitték túlzásba a szerepeltetését a filmekben), teljesen elveszettnek éreztük volna őfelsége legszexisebb titkos ügynökét a díszletben. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy Asylum változatot néznék, nem igazi Bond-filmet. Ettől még szórakoztató volt az alkotás, de nem volt meg benne az a bizonyos plusz, amelyet elvárnánk a franchise -tól.
A forgatókönyv nem nagyon lépett túl a 80-as évek tipikus tucatfilmjein, a karakterek sematikusak voltak, a főgonosz harmatgyenge. Jellemző módon a hamvas Benicio Del Toro alakja - aki egy mellékszerepet játszott a rosszak között természetesen - sokkal jobban megmaradt, mint Davi-é. Pam Bouvier valahol félúton van a szokásos ágytöltelék Bond-lányok és XXX között: nem egyenrangú kedvenc titkos ügynökünkkel - katonai múltja van, repülőt vezet, stb - , de ugyanolyan könnyen leveszi a lábáról a playboy kém, mint bárki mást. Inkább hisztis Sarah Connor, mint komoly segítőtárs. És persze Bond simán megcsalja a főgonosz rendkívül csinos barátnőjével, és amikor Q megmagyarázza, hogy ezt csak a hazája érdekében teszi, ha durcásan is, de megbocsát. Na persze.
A látványosan túlpörgetett akciók egy idő után fárasztóak, ráadásul túlságosan hiteltelenek (nálam akkor szakadt el a cérna, amikor a kézi bombázó alkalmatosságot elkerülendő őfelsége legdögösebb titkos ügynöke nemes egyszerűséggel félkerékre ereszti a kamiont), mégsem rémesen rossz a film, egyszerűen csak nincs benne semmi különös, szolid unalomba fullad a biztató kezdet.
Timothy Dalton jó színész, de velem nem tudja elhitetni, hogy ő James Bond. Egy átlagos akcióhőst látok, nem a világ legdögösebb ügynökét, a playboyok gyöngyét, nem elég érdekes és izgalmas a karakter. A többi szereplő sem jeleskedik igazán, messze Benicio Del Toro nyújtja a legjobb alakítást. Carey Lowell nem véletlenül csak azért került a lapok címoldalára, mert Richard Gere elvette, most pedig elvált tőle: tökéletesen felejthető a játéka. Talisa Soto hozta, amiért szerződtették: szép volt. Robert Davi sem nyűgözött le, Desmond Llewelyn ellenben szokás szerint zseniális Q szerepében.
John Glen sok szép pillanatot szerzett a Bond filmek kedvelőinek, de eljárt felette az idő. Sajnos nem sikerült túl szépre a búcsú, látványos, de eléggé üres lett a végeredmény. Timothy Dalton is búcsúzott a szereptől, amelyet sajnos nem neki találtak ki. Szórakoztató, de teljesen felejthető lett kettejük utolsó közös munkája.
Látványos, akciódús, de közepes Bond-film, Dalton hattyúdala közel sem a sorozat legjobb darabja.
7/10
