Valószínűleg nem tévedek nagyot azzal, hogy a Homeland-et rengetegen hagyták ott a legutóbbi évadzáróval, és néztek valami új sorozat után. Ennél jobbkor nem is érkezhetett volna Gideon Raff (a Homeland eredetijéül szolgáló Prisoners of War alkotója) és Howard Gordon (Homeland, 24) új szériája, amely egy kicsit visszahozza nekünk az élményt, amiért előző munkájukat is szerettük. Bár egyelőre intő jelből több van.
Bassam Al Fayeed (Adam Rayner) egy átlagos amerikai gyerekorvos életét éli feleségével és két gyerekével. Azonban valójában egy közel-keleti diktatúra királyi családjának sarjaként menekült el otthonából évtizedekkel korábban. Azóta nem is tért vissza, most viszont úgy dönt, unokaöccse esküvője alkalmából elutazik, hogy viszontlássa bátyját és szüleit. Zárkózott és visszahúzódó főhősünk viszont igen nehezen küzd meg gyerekkorának emlékeivel, valamint családtagjai fényűző és zsarnoki életével.
Egy kifejezetten ambiciózus próbálkozásnak lehetünk tanúi, nemcsak a megosztó jelleg, hanem a gyártás nehézségei miatt is. Ugyanakkor ez lehet a veszte is, nekem például kifejezetten szúrták a szemem az olyan elemek, hogy egy arab országban mindenki angolul beszél. (Raff eredeti szkriptjének 30%-a még arabul volt, de úgy néz ki, az amerikai nézőket is pont ugyanolyan analfabétának nézik, mint a magyarokat.) Mindenesetre a relatíve magas, 3 milliós büdzsé meglátszik az epizód kinézetén, elsősorban a látványos fényképezésen, de az Ang Lee (!!!) helyett beugró David Yates (Harry Potter 5-7.) rendezése is sokat tesz azért, hogy a mű egész filmszerűen nézzen ki.
A pilot kimért, de egy percig sem unalmas tempóban építi fel karaktereit és konfliktusait. Ugyan ezek közül sokat nem érzek túl kidolgozottnak (Bassam gyerekeivel például egyelőre nem sokat kezdtek), de a sorozat legnagyobb erénye idáig pont abban rejlik, hogy szinte semmit nem tudunk a szereplők hátteréről és az őket körülvevő világról, és ezt egy zseniális cliffhangerben ki is aknázzák az epizód végén. Nem feltétlenül érzem helyes döntésnek viszont, hogy a sztori misztériumát a főszereplő zárkózott és visszahúzódó jellemére építik. Bár a rejtélyek és fordulatok írásához nagy segítség egy ilyen főhős, az alapozáson túllépve nem igazán fog működni, hogy Bassam állandóan csendben, a távolba révedve téblábol. (Képzeljétek el a Homelandet Carrie nélkül, csak Nicholas Brodyval...)
Ahol ez a sorozat megbukhat (a Homeland-hez hasonlóan), az a koncepció. A felvázolt szituáció ugyan érdekes, és jól is működött a pilot erejéig, ugyanakkor itt sem igazán látom azt, hogy egy évadokon átívelő történetet lehetne építeni belőle. Inkább adja magát egy epizodikus szerkezet, amelyben hétről-hétre egyre több titokra derül fény, és ez a karakterek konfliktusaival összefűzve akár még jól is működhet, azonban még így is ott lebeg a gyors kifulladás veszélye a sorozat felett. (Főleg, ha figyelembe veszem, hogy rengeteg író és producer - köztük maga Raff is - elhagyta a produkciót.)
Ugyan jó kezdést ütött meg, és egy ambiciózus alkotásnak tűnik, nem feltétlenül érzem a potenciált a Tyrantben. Attól pedig kifejezetten tartok, hogy például az arab nyelvű szövegek beáldozása csak az első a kompromisszumok hosszú sorában, amelyeket az alkotók a stúdióval kötöttek.
A Tyrant teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
