Holdkelte / Moonraker (1979)
2014. június 22. írta: FilmBaráth

Holdkelte / Moonraker (1979)

Moonraker 2.jpgErről a rémesen gyenge Bond filmről George Lucas tehet elsősorban. A Star Wars gigasikerét természetesen a Bond-franchise is meg akarta lovagolni, ezért őfelsége titkos ügynökét felküldték az űrbe, de sajnos lézerkard, és ami még nagyobb baj, egy jó forgatókönyv nélkül. A sci-fi nem feküdt James Bondnak, de legalább megpróbálták. Amúgy a film alapvetően nem rossz, de az űrben játszódó rész annyira hiteltelen és ostoba, hogy az már fáj.

Rém kellemetlen helyzetbe kerül az amerikai kormány, sikeresen elhagy egy űrrepülőt. A probléma természetesen James Bondért  (Roger Moore) kiált, aki késedelem nélkül elkezd nyomozni, nem is akárhol, hanem a festői Velencében, ahol közelebbi ismeretségbe kerül a CIA-s kolléganőjével, Holly Goodhead-del  (Lois Chiles), akivel közösen próbálnak rájönni, hogy mit titkol a különc milliárdos, Hugo Drax (Michael Lonsdale). Mindeközben felbukkan az előző részből ismerős vasfogú bérgyilkos, Jaws (Richard Kiel), és miután letudták a riói karnevált és egy kis egzotikus brazíliai őserdei kitérőt, már indulhatnak is az űrbe, ugyanis a világot jelentő veszélyt csak itt lehet elhárítani...

Nem fogom fel, miért van az, hogy ha végre sikerül összerakni egy jó James Bond fimet, azaz készen van a sikerrecept, miért kell a következő részben eltérni tőle? A kém, aki szeretett engem  nagy siker lett, méltán, hiszen jó film volt, a nézők alig várták a folytatást, erre tessék, kaptak egy teljesen műfajidegen katyvaszt, és újra kezdhették összekapni magukat az alkotók, hogy visszaszerezzék a közönség kegyét. Miért nem lehetett követni a jól bevált mintát, azaz végy egy jó forgatókönyvet, egy karizmatikus főgonoszt, egy nem csupán csinibaba Bond-lányt, látványos akciókat, jó szöveget és értelmes történetet. Ehhez képest ebben az esetben van nekünk egy kliségyár forgatókönyvünk, egy náci beütéses milliomosunk, aki kicsit túl bonyolultan akarja elpusztítani a világot, ezért nem félelmetes, hanem inkább nevetséges (kizárólag a színészi alakításnak köszönhető, hogy nem válik teljesen hiteltelenné a figura), egy Bondnál is szuperebb kémnőnk, aki olyan tökéletes, hogy az már rossz, a látványos akciók ugyan bejöttek, kivéve az űrbéli részeket (azok a paródia kategóriájába tartoznak), erőltetett és szellemtelen szöveg (az egyetlen ütős megjegyzés az, amikor a CIA kollekcióba tartozó parfüm égetni kezd, Bond rezignáltan megjegyzi, hogy nem túlságosan kedveli az ennyire erős illatot), az értelmes történet csak vágyálom csupán.

Ismét lenyűgöző tájakon kergeti James Bond az ellen nyomát (Velence, Rio de Janiero, a brazil őserdő), jellemző, hogy éppen a legnagyobb attrakciónak szánt űrbéli jelenetek teszik teljesen hiteltelenné a filmet, alig várja már a néző, hogy vége legyen ennek az űrkalamajkának. Jól kezdődik a film (Bondot kilökik egy repülőgépből, de valami hihetetlen légi akrobatikával megszerzi a pilótától az ő ejtőernyőjét), egészen jól alakul a történet, de aztán elindul az űrrakéta, és mi elveszítünk minden reményt egy jó filmre. James Bond karakteréről semmi újat nem tudunk meg, sőt ezúttal a kém kolléganő látványosan képzettebb őfelsége titkos ügynökénél (simán elvezet egy űrrepülőgépet, sokkal jobb kütyüi vannak, mint Bondnak), ami nem tesz jót az übermacsó imázsnak, a főgonosz alakja nem pedig kicsit zavaros, akárcsak a céljai. Nem túl jó kombináció ez, felejthető is lett a végeredmény. Az operatőri munka és a vágások jók, a zene most nem annyira meghatározó mint a Bond filmekben általában. 

moonraker.jpgRoger Moore menti a menthetőt, elsősorban az ő elegáns játékának köszönhető, hogy az űrbéli jelenet nem válik végzetesen nevetségessé. Lois Chiles teljesen felejthető, Michael Lonsdale sem tudott igazán mit kezdeni a szerepével. Az én személyes kedvencem a filmben a Jaws-t játszó Richard Kiel, akinek nem kellett túlzásba vinnie a szereptanulást (összesen egy mondata van a filmben), mégis ő kapta a legjobb karaktert, rosszfiúból jó fiú lesz, természetesen egy bájos leány hatására. Bernard Lee és Desmond Llewlyn szokás szerint kiválóak.

Lewis Gilbert finoman szólva sem állt a helyzet magaslatán, Alapvetően nem az ő hibája, hogy a sci-fi kísérlet nem vált be, a forgatókönyv nem volt az igazi, a karakterek csak tébláboltak a történetben, de színészvezetés sem volt túl acélos, az űrbéli jelentek pedig sírni valóan gyengék.

A túlpörgetett sci - fi és misztika nem jött be, harmatgyenge Bond film született, amit mindenki kerüljön el messzire!

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr306179835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.06.22. 12:26:00

én nagyon szeretem az összes Bond filmet, de sajnos ezt a legkevésbé.
Van benne ami bejön, de összességében ez az amit legkevésbé szeretek. :S

FilmBaráth 2014.06.22. 12:28:32

@doggfather: megértem, ez sajnos tényleg borzalmasan sikerült, alig vártam, hogy vége legyen a filmnek

2014.06.23. 07:43:45

Ha nem készült volna el A QUANTUM CSENDJE, akkor azt mondanám, hogy a MOONRAKER a legrosszabb Bond-film. Majdnem az utolsó betűig egyetértek a fenti kritikával, két kivétellel. Az egyik, hogy nekem Richard Kiel figurája sem tetszett, a románc a fogszabályzós kiscsajjal számomra inkább fárasztó volt, mint vicces. A másik, hogy a 6/10-es értékelés túl jó ehhez a filmhez. Michael Lonsdale remek karakterszínész, de Bond-gonoszként sajnos elég feledhető.
süti beállítások módosítása