Jöhet a fiatal Richard Gere? Naná! Akkor is ha fizetni kellene érte? Hát...
Sohasem tartoztam a színész rajongói közé, aki nagy sztár volt egykor, ma már csak a válásával kerül be az újságokba, és azzal hogy hajléktalannak nézték, mert nem ismerték fel forgatási szünetben. A Chicago óta nem játszott érdemleges filmben, habár folyamatosan forgat. A Bérgavallér sajtóvetítésén döbbentem rá, hogy én még nem is láttam legendává vált dzsigoló szerepében. Nos, sajnos azt kell mondanom, hogy nem vesztettem sokat, rém gyenge a film, de azért akad benne néhány emlékezetes jelenet.
Julian (Richard Gere) az élet császára: gazdag, menő és ragadnak rá a nők. Akik fizetnek a szolgáltatásaiért. Merthogy a jóképű fiatalember dzsigoló, a legjobb a szakmában, az ügyfelek rendkívül elégedettek vele. De egyszer minden jónak vége szakad: egy asszonyt meggyilkolnak, eltűnnek az ékszerek is a házból, és amikor kiderül, hogy Julian aznap éppen nála "vendégeskedett", hamar ráterelődik a gyanú. Ráadásul elköveti a legnagyobb hibát, amit ebben a szakmában el lehet követni: beleszeret az egyik ügyfelébe, Michelle-be (Lauren Hutton). Darabokra hullik az élete, vajon van kiút ebből a végzetes slamasztikából?
Ígéretesen indul a film, azonban végül csak egy halovány thriller lesz belőle. Richard Gere sármja elég a figyelem felkeltéséhez, jól rá lehet csodálkozni, hogy milyen jól nézett ki fiatalon, de a forgatókönyv gyengeségeit nem tudták ellensúlyozni az akkoriban elég merésznek minősülő jelenetek. Megmarad a felszínen a film, ami önmagában nem lenne probléma, de egy thrillerhez kellene némi izgalom és váratlan fordulatok. Egyik sem található meg ebben a filmben, ami ettől függetlenül még mindig lehetett volna jó, ha Julian személyiségének összeomlását helyezik az előtérbe, de ezt is elmulasztották, így tényleg nem maradt más nekünk, mint Richard Gere-en legeltetni a szemünket. De ez önmagában kevés az üdvösséghez..
Legendává vált a film, Richard Gere gigasztár lett utána, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nem túl sok film készül férfiprostikról, a színész pedig nem szégyenlősködött. A karakter azonban egyáltalán nem lett jól megírva, nem sikerül igazán bemutatni, hogyan teszi tönkre szépnek látszó életét a gyilkosság. Ahogyan az sem követhető, hogyan és mikor válik szerelemmé a kapcsolata Michelle-lel, ezért eléggé zavaros lesz a film vége. A többi szereplő alakját sem sikerült élettel megtölteni, azt a lehetőséget is elmulasztották az alkotók, hogy bemutassák a gazdagok életének felszínességét, az unatkozó idős dámák csillogó, de teljesen céltalan napjai is csak jelzésértékűen kerültek bemutatásra. Sokkal több volt ebben a filmben, de az igazán fontos dolgok felett elsiklunk, így egy látványos, de üres alkotáshoz van szerencsénk.
Abban viszont nagyon erős a film, hogy jól bemutat egy életstílust, a világhírű zene is sokat segít ebben. Érhető, hogy Julian-nek nagyon tetszik az a világ, amiben él, azonban a gyilkosság alapjaiban forgatja fel a mindennapjait, és rádöbben, mennyire sekélyes életet él, és igazából szerelemre van szüksége, nem pedig annak látszatára. Sajnos elmaradt ennek a pillanatnak a megragadása, ezért a látványos összeomlás sem teljesen érhető, ahogy az sem, Michelle érzelmei mikor fordultak komolyra. Kár, mert a történet nagyon jó volt, de sajnos nem sikerült kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Richard Gere jól, de nem kiemelkedően játssza Julian-t, sármos, de engem nem nyűgözött le igazán. Bárki eljátszhatta volna ezt a szerepet, hiányzik az a bizonyos plusz az alakításából, amivel meg tudott volna győzni arról, hogy több, mint egy átlagos színész. Lauren Hutton szintén teljesen közepes alakítást nyújtott, Hector Elizondónak sem ez a legjobb szerepe.
Paul Schrader nagyon jó forgatókönyvíró (pl. Taxisofőr, A dühöngő bika), rendezőként azonban nem alkotott maradandót. Nem a legjobb írásából forgatott filmet, a színészvezetés nem túl acélos. Jó néhány erős jelenet van a filmben, azonban a párbeszédek sekélyesek, súlytalanok.
Harmatgyenge kultfilm, amit Richard Gere miatt egyszer érdemes megnézni.
6/10