Lehet szeretni vagy utálni Tom Cruise-t, de az a tény a hozzáállásunktól függetlenül letagadhatatlan, hogy az amerikai sztárszínész mostanság igencsak jól választja meg a szerepeit, így az ő neve által fémjelzett alkotásra beülni már majdnem garanciának számít egy kellemes élményre. Ebben a gondolatmenetben vágtam bele a Kéjjel-nappal című, 2010-es akciókomédiába, amely ugyan nem váltja meg a világot, de abszolút megerősíti az előbb felvázolt állításomat.

June (Cameron Diaz) épp készül hazarepülni, amikor egy rejtélyes férfibe botlik: Roy (Tom Cruise) láthatóan titkol valamit, és a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg, aztán ugyanolyan hirtelenséggel válik köddé. June – önmagát sem értve – valamiféle vonzalmat kezd táplálni a férfi iránt, azonban ezzel hatalmas bajba keveredik: hamarosan kormányügynökök és fegyverkereskedők loholnak a nyomukban, és ennek okait csak Roy ismeri.

A Kéjjel-nappalról már a megtekintése előtt tudni lehet, hogy egyrészt nem ez a film fogja felülírni az etikakódexet, másrészt pont ebből adódóan zsákbamacskát sem árul; az alapsztori pontosan megfelelő egy jó kis délutáni szórakozásra, azonban ennél aligha hivatott többre a koncepció. Szerencsére az előzetesen elvárt minőséget a film játszi könnyedséggel ugorja meg, Patrick O’Neill – amúgy első – forgatókönyve tökéletesen zsonglőrködik az akciókomédia összetevőivel, és a történet egy pillanatra sem akar többnek tűnni, mint ami valójában.

Ez az egyszerűség pedig a játékidő egésze alatt végigkíséri a filmet, mert bár a kormányügynökök és fegyverkereskedők világa adná magát ahhoz, hogy a történet alatt valamilyen bárgyú rendszerkritika dübörögjön, de James Mangold rendezése ügyes és határozott kézmozdulatokkal hessegeti el ezeket a szájbarágós gondolatokat, és inkább a történet humoros felére koncentrál. Ezt pedig nagyszerűen teszi, hisz a film bár nem feltétlen a realitás talaján építkezik, végig szórakoztató és dinamikus tud maradni, az akciójelenetek pedig egytől-egyik nagyszerűek, annak ellenére, hogy nincs egyáltalán valóságalapjuk.

A színészek pedig szerencsére abszolút elfogadható és szimpatikus játékot produkálnak, Tom Cruise tökéletesen hozza Roy már-már parodisztikus ügynökkarakterét, Diaz hiteles az egyszerű, de céltudatos nő szerepében, Peter Sarsgaard és Paul Dano pedig a kisujjából rázza ki a nem túl komplikált, ám a történetbe szépen simuló karakterét.

A Kéjjel-nappal tehát semmivel sem több, mint amit a történet és az előzetesek ígérnek: egy másfél órán át pörgő, szórakoztató és néhol igen izgalmas akció-vígjáték, amely egyszerűsége ellenére , vagy még inkább pont amiatt tökéletes egy délutáni kikapcsolódásnak, azonban magvas gondolatokat, rendszerkritikus tartalmat és igazán maradandó jeleneteket senki ne várjon a filmtől.

7/10