Nem foglalták aranyba ezt a forgatókönyvet, az biztos. Én elhiszem, hogy nem könnyű félkész könyvet filmre írni (Az aranypisztolyos férfi Ian Flaming utolsó regénye, és már nem tudta befejezni), de ez még nem magyarázat arra, hogy miért kellett egy újabb harmatgyenge Bond - filmet végigszenvednem Roger Moore-ral, akit egyébként én személy szerint az Angyal és a Minden lében két kanál című tévésorozat miatt kedvelek.
Tengerpart, luxus a köbön. Nem tart sokáig az idill, egy gyilkossági kísérlet dobja fel unalmas mindennapjait a legjobb bérgyilkosnak, Scaramangának (Christopher Lee), aki látványos körülmények között számol le a szerencsétlen próbálkozóval egy gonosz törpe segítségével. Mindeközben James Bond (Roger Moore) egy arany pisztolygolyót kap 007 felirattal, és hatalmas logikával kikövetkeztetik az MI6-nál, hogy Scaramanga minden valószínűség szerint őfelsége legszexisebb titkosügynökére vadászik. Nem kevés bonyodalom után egy gyönyörű szigeten kerül egymással szembe a két ellenfél (a kötelező Bond-lány társaságában), és a végső leszámolás során a napenergia is fontos szerephez jut...
Az előző film csúfos kudarcából tanultak a készítők, próbáltak egy karizmatikus főgonoszt írni, komoly tétje volt a végső csatának (nem elég, hogy Bondot meg akarják ölni - ez alapmotívum a sorozatban - a világnak is veszélyben kell lennie, hogy valóban a legjobb ügynököt kelljen bevetni a probléma megoldására), de összességében harmatgyenge lett a forgatókönyv. Scaramanga alakja valóban érdekes és izgalmas lett (apuka kubai zsonglőr, anyuka kígyóbűvölő, ő maga egy cirkuszban nő fel, a KGB képzi ki, imádja a luxust és a szép nőket stb.), azonban nem igazán tudtak mit kezdeni a karakterrel az írók. Az lett volna a cél, hogy Bond méltó ellenfele, tükörképe legyen - erről szólt volna az ebéd jelenet - , ehelyett azonban egy kiégett, nem igazán félelmetes figura lett belőle, akivel viszonylag könnyen leszámol a titkosügynökök gyöngye.
Érezték az alkotók, hogy nem túl acélos a történet, ezért megpróbálták feldobni humorral és látványos akciókkal. Csak az a probléma, hogy enyhén túlzásba vitték az arányokat, ezért időnként kicsit nevetségesre sikeredtek a hősiesnek szánt akciójelenetek (pl. a két kislány karatejelenetei, a szumósokkal történő birkózás stb.), ezért végső soron kissé hiteltelen lett a film, nem lehet igazán komoly James Bond filmként tekinteni rá, erősen a paródia határán egyensúlyoz. Az sem tett túl jót a filmnek, hogy Roger Moore stílusát megpróbálták a Sean Connery - nál bevált klisékhez igazítani, azonban tőle nagyon karakteridegen pl egy nő felpofozása. Ráadásul jó női karaktert sem sikerült írni, a butácska titkosügynök lányt nem minősíteném annak, Scaramanga szeretőjének alakjában volt potenciál, azonban nem használták ki az írók.
A látványos kütyük is elmaradtak, a repülő autó látványos, csak kicsit értelmetlen, de nem volt rá csattanós válasz az MI6-től, holott Q percek alatt össze tud rakni ennél nagyobb csodákat. A legendás aranypisztoly szintén ugyanez a kategória, A turistáskodó rendőr alakja is klisés, sokkal több volt a karakterben, vagyis nagyon feltűnő, hogy mennyire felszínesre sikeredett a forgatókönyv. A történet nem ragadja magával a nézőt, pedig van egy-két briliáns jelenet (az én abszolút kedvencem, amikor megelevenedik a Bond-viaszfigura.). Az operatőri munka jó, a vágások szintén, a zene ezúttal nem tett hozzá túl sokat a történethez. Jellemző módon a kötelezően látványos főcímhez tartozó képek sikerültek a legjobban.
Roger Moore ezúttal kicsit elveszetten bolyong a karakterben, erről azonban a forgatókönyv tehet, nem a színész, aki alkatilag teljesen alkalmas Bond szerepére. Christopher Lee tökéletes választás volt Scaramanga szerepére, nem rajta múlt, hogy ilyen felejthető lett a film. Britt Ekland szép, Maud Adams jó volt, annak ellenére, hogy nem kapott túl sok teret a karaktere. Hervé Villchaize - nek voltak szép pillanata, Bernard Lee szokás szerint zseniális volt "M" szerepében.
Guy Hamilton nem véletlenül nem rendezhetett több Bond - filmet, nagyon nem sikerült eltalálnia a stílust, ami híressé tette a franchaise-t, A színészvezetés közepes, a jelenetek színvonala finoman szólva hullámzó, a párbeszédek súlytalanok. Időnként rossz nézni a végeredményt, tényleg.
Harmatgyenge film, amelyet Christopher Lee alakítása miatt érdemes egyszer megnézni.
6/10
