Masszív antialkoholistaként sajnos fogalmam sincs, milyen érzés lehet egy teljesen ismeretlen pasi mellett felébredni, és semmire sem emlékezni az előző éjszakából. Bár ezt egyszer lehet, hogy ki kellene próbálni, azt azonban nem annyira, hogy a másnaposság miatt fenekestül felforduljon az életem. Ez a film ezzel a lehetőséggel játszik el, de sajnos sehová sem jut vele, egy üres, bugyuta vígjáték lesz belőle, semmi több.
Adva van egy bájos híradós, Meghan (Elizabeth Banks), aki egy nagyon fontos állásinterjún vesz részt, szeretne megkapni egy olyan állást, ami nagyot lendítene a karrierjén. A lehető legrosszabbkor hívják vissza, hogy nem kapta meg az áhított pozíciót, ugyanis éppen elhagyja a barátja. A barátnői ebben a helyzetben természetesen elcipelik bulizni, hogy felejtsen. Az este olyan jól sikerül, hogy másnap fogalma sincs, hol és ki mellett ébred. Miközben próbál magához térni, kiderül, hogy mégis van esélye arra, hogy az övé legyen az állás, ehhez azonban záros határidőn belül be kellene érni a stúdióba. A probléma csak az, hogy nincs autója, a tárcáját és benne minden iratát és pénzét elhagyta, a telefonjával együtt, ráadásul a kissé zilált külseje miatt mindenki utcalánynak nézni. Ebből a slamasztikából kell kikeverednie minél gyorsabban, és bármi áron el kell jutnia a tévéfelvételre...
Nem indul rosszul a film, jó a felütés, vicces, hogy a híradósok bakijait mutatják, jó kontraszt hozzájuk képest a konszolidált, jól nevelt Meghan. A buli idején még reménykedtem, hogy még a végén egy jó kis vígjátékot fogok látni, azonban a másnapi ébredés után teljesen hiteltelenné és unalmassá válik a történet. Most komolyan, 2014-ben tényleg megváltásként kell tekinteni egy telefonfülkére, holott bárkitől lehet kérni egy okostelefont? Nem tudja a nagyon szőke kislány fejből legalább a barátnője telefonszámát, hogy felhívja? Stb,stb. Az alapötlet jó volt, de annyira szánalmasan bugyuta helyzet- és jellemkomikumot próbáltak alkalmazni az alkotók, hogy a nézőnek folyamatosan megy felfelé a pulzusa, olyannyira, hogy a végén már legszívesebben felpofozná az írókat.
A forgatókönyv rémesen silány és semmitmondó fércmű. Az még hagyján, hogy az egész egy kliséhalmaz, de egyetlen igazán jó karakter sem található még nagyítóval sem a filmben. A főszereplő lánynak vannak ugyan jó pillanatai, de a mellékszereplőket mintha egy tinimatinéból válogatták volna össze: szép, de akut IQ hiányban szenvedő barátnő, kedves fiú, aki természetesen kimenti az ő hercegnőjét a bajból, buta rendőrök, drukkoló kollégák, azt pedig már végképp nem értem, hogyan és miért került a történetbe egy ortodox zsidó fiatalember. Az egyetlen életszagú figura a buszsofőr hölgy volt, aki annak rendje és módja szerint leszállította a buszról a nem kicsit zilált Meghant. Kínos poénok, tartalmatlan képsorok, a film közepe táján már érdemes elkezdeni számolni a perceket, mikor lesz vége ennek a rémálomnak.
Szomorú, hogy egy ilyen jó alapszituációból ilyen gyenge történetet sikerült csak összeeszkábálni. Én elhiszem, hogy ez a fim a tiniknek készült alapvetően, de azért meg lehetett volna próbálni egy hihető és főleg érdekes, fordulatokban gazdag sztorival előállni, értelmesen kitölteni a játékidőt. Nem sikerült sajnos, unalmas és teljesen felejthető alkotás született, amire kár vesztegetni drága életünk drága perceit.
Sajnálom, hogy kárba vész Elizabeth Banks alakítása, mert nagyon jól játszik, neki köszönhető, hogy nem lesz teljesen nézhetetlen a film. James Marsden (az X-men filmek Scott-ja) jól néz ki és folyamatosan fogpaszta mosolyt villant a kamera felé, ebben ki is merül a részvétele a filmben. A többiek is teljesen felejthetőek (bár Sarah Wright-nak az igencsak ostobácska barátnő szerepében vannak szép pillanatai), akárcsak az egész film.
Steven Brill soha nem volt igazán jó rendező, de ebben a filmben teljesen alulmúlja saját magát. A színészvezetés nem túl acélos, a jelenetek színvonala gyenge, a párbeszédek sírnivalóan harmatosak. Vígjátékon rég nevettem ilyen keveset és dühöngtem ilyen sokat.
Butácska, felejthető vígjáték, kidobott pénz a mozijegy ára.
5/10
