Igen szomorú dolog sorozatfüggőnek lenni, ugyanis az ember évről-évre újra megtapasztalhatja, milyen, amikor az egykor zseniálisan induló szériák értelmetlen és erőlködő zagyvaságokba torkollanak, mielőtt a csatornák is megadnák nekik a kegyelemdöfést a kaszával. Azonban szokatlan módon a Person of Interest talán az egyetlen, amely nem hogy képes tartani a színvonalat, de még évről-évre jobb is lesz. Legalábbis idáig ez volt jellemző rá.
Mint már az első évad után is kifejtettem, Jonathan Nolan és JJ Abrams egy minimálisan újszerű procedurális krimit hozott létre, amelyet a meglehetősen esetlegesen elővezetett átívelő szálak tartottak valahogy életben. Ezek aztán a 2. szezon folyamán egyre hangsúlyosabbak lettek, és végül az évadzáró során már gyakorlatilag elsődleges prioritást is kaptak. Ebben a szezonban pedig sikerült felvenni a fonalat, és a játszmában résztvevők növekvő száma miatt sokkal életképesebben is lehetett működtetni a high-concept vonalat. Úgyhogy eljutottunk oda, hogy akár 5-6 epizód is lement egymás után ezen a vonalon, akár anélkül is, hogy heti eseteket kaptunk volna. Sajnos azonban a sorozat egészére még mindig nem ez jellemző, hanem időről-időre elpakolják ezeket a történetszálakat, hogy megint újra csak az egy-egy részre feltűnő esetekkel foglalkozzanak. Ez pedig most látszik egészen kifulladni: nem elég, hogy az első évad óta sem tudtak több csavart kitalálni arra, hogy a "szám" elkövető vagy áldozat, most már jellemzően annyira jellegtelen karakterek és gyenge írás kíséri ezeket a részeket, hogy az egészen fájdalmas. Klisék, bárgyú szövegek, értelmetlen és kínos szituációk gyakorlatilag most már elengedhetetlen elemei ezeknek az epizódoknak. A körítés is egyre veszít érdekes voltából: hiába nő egyre a "jók" létszáma, gyakorlatilag az így létrejövő csoportdinamika is épp hogy csak megközelíti a Reese-Finch páros első évados kémiáját . [SPOILER Szegény Fusco például Carter halálával egy jelentéktelen comic relief karakterré vált.]
Nem feltétlenül tett jót az sem a sorozat jellegének, hogy a New York-i alvilág helyett most már ellenfélként szinte a semmiből tűnnek elő újabb és újabb szervezetek, ami egyre inkább a gagyi összeesküvős thrillerek irányába viszi el a stílust. Azonban addig nincs probléma, amíg ezt a felét a sorozatnak ennyire remekül csinálják. Elképesztő ugyanis azt látni, hogy amikor már azt gondoljuk, ismerjük minden karakter motivációit és háttértörténetét, még mindig tudnak újabb és újabb rétegeket adni nekik. Íróink pedig egy flashback epizódot is olyan magabiztossággal kötnek be a sorozat idővonala elé, ahogy arra a 3. évadban nem lenne képes senki, emellett pedig bátran meg mernek lépni olyan húzásokat, amiket az országos csatornákon futó sorozatoktól ritkán látni.
De csak addig nincs baj, amíg ezt remekül teszik. Viszont az évad végét már teljesen maguk alá temették a hatalmasnál hatalmasabb, de annál súlytalanabb összeesküvések és fordulatok. A hasonló jellegű thriller-sorozatok rákfenéje utolérte ezt a darabot is: minden eseménynek akkor jelentősége van, hogy éppen ezért válnak jelentéktelenné. És ez egy végzetes lejtőn szokta elindítani ezeket a történeteket: szép lassan annyira magasra lövik be a néző ingerküszöbét, hogy végül lehetetlen lesz megugrani azt. Márpedig világmentést vagy élet-halál küzdelmet nem lehet minden hétre beígérni úgy, hogy azt komolyan is vegyék. A Lost sokak számára csalódást keltő befejezéséért, vagy a Heroes mélyrepüléséért nem (csak) az írói dilettantizmus volt a felelős, hanem hogy önkéntelenül is olyan magasra tették a nézők fejében a lécet, amit végül lehetetlenné vált megugrani.
Eredetileg akartam írni ide egy befejezést arról, hogy egy remek high concept és egy gyenge procedurális krimi küzd egymással ebben a produkcióban, de az utolsó néhány epizódot látva sajnos most már előbbi miatt is kell aggódnom, és hogy egyáltalán ne induljon el meredeken lefelé a színvonal. Bár végül is az évadzáró valamennyire tiszta lapot teremtett az újrakezdéshez, és én legalább annyira hiszek a reményben, mint a sorozat főhősei.
A célszemély teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
