Két Oscar - díj és számtalan filmsiker után nyugodtan mondhatja a kiváló színész, hogy Scorsese-n kívül mindenki hagyja békén Hollywoodból. Miért is forgatna közepes filmeket, ha olyan kiváló tévésorozatban játszhat főszerepet, mint a Kártyavár? Kevin Spacey antisztár, ő igazi színész, nagyon kevés hozzá hasonló akad ebben a felszínes szakmában, soha nem volt szüksége arra, hogy eladja a magánéletét azért hogy foglalkozzanak vele, mindig a művészi munkájával került címlapra.

A New Jersey - i  South Orange - ban született, harmadik gyermekként, egy bátyja és egy nővére van. Édesanyja titkárnő volt, édesapja műszaki szerkesztő. Sokat költöztek, míg végül letelepedtek Dél-Kaliforniában. Kevint egy katonai akadémiára íratták be a szülei abszolút mértékben nevelési célzattal, de nem érték el a kívánt célt, pár hónapon belül repült a fiú az intézményből. Ezután a San Fernando - i Chatswords főiskolára került, ahol beleszeretett a színészetbe. Első kiemelkedő szerepe von Trapp kapitány volt A muzsika hangja című musical-ben. A diploma után Los Angelesbe költözött, itt találkozott Val Kilmerrel, az ő tanácsára kezdte el a Juillard drámaiskolát, majd a New York-i Shakespeare Fesztivál társulat tagja lett. Mint minden kiváló színész ő is színházi szerepeken edződött, de közben statisztált, majd filmszerepeket is kapott.

1986-ban tűnt fel először a filmvásznon, egy tolvajt alakított a Féltékenység című filmben, amelynek Jack Nicholson és Merly Streep voltak a sztárjai. Tévésorozatok és tévéfilmek következtek (ezek közül művészi szempontból a legfontosabb a Hosszú út az éjszakába volt, Jack Lemonn-nal), miközben előfordult a Dolgozó lány című nagy sikerű alkotásban is. A következő fontosabb film a Vaklárma című kiváló vígjáték volt, amelyben még mindig csak másodhegedűs lehetett Gene Wilder és Richard Pryor oldalán.

Az 1990-ben  Henry és June korának egyik kultfilmje volt, de nem Spacey jelentei maradtak meg a kollektív emlékezetben. A Glengarry Glen Ross egy kiváló film, telezsúfolva olyan sztárokkal, mint Al Pacino, Jack Lemmon, Alec Baldwin vagy Ed Harris, és Spacey megállta a helyét mellettük. De az igazi áttörés még mindig nem jött el, hanem a mára már teljesen feledésbe merült Filmcápák hálójában című filmben tűnt fel igazán a kritikusoknak és a közönségnek, hogy milyen jó színész. Aztán jött Kaiser Szözé és minden megváltozott.

Őrületes siker lett a Közönséges bűnözők, pedig nem blockbuster, "csak" egy kiváló film, zseniális színészi alakításokkal. Nekünk különösen nagy öröm volt, hogy néhány magyar szó is elhangzott benne, ennél már csak annak örültünk jobban, amikor az 1996-os Oscar-díj kiosztón Spacey mosolyoghatott a szobrocskával (nem meglepő módon a forgatókönyvért is járt egy Oscar Christopher McQuarrie-nek). Hirtelen sztár lett, sorra kapta a szerepajánlatokat. 

A Vírus egy jó kis film volt Dustin Hoffmann-nal, Morgan Freeman-nal és Rene Russo-val, aztán jött az igazi megasiker a Hetedikkel. David Fincher zseniális filmje méltán lett klasszikus, Spacey pedig simán lejátszotta Brad Pittet a vászonról (ez mondjuk nem meglepetés, nincsenek egy súlycsoportban), sőt Morgan Freeman-t is. 

A Ha ölni kell című filmtől talán mindenki túl sokat várt, ezért nem sikerült igazán jól (korrekt dráma, de nem veri fejbe a nézőt), ez volt az első főszerepe Matthew McConaughey-nek, mégis Samuel L. Jackson alakítása a legmaradandóbb benne, de azért Spacey is hozta a tőle elvárható szintet.

A következő filmben szintén nem ő volt a főszereplő, mégis mindenkit simán lejátszott a vászonról: a Szigorúan bizalmas egy kiváló Curtis Hanson - mozi, én imádtam minden képsorát, mint mindenki, én is ebben fedeztem fel magamnak Russell Crowe-t és Guy Pearce-t, és a mai napig nem értem, miért járt Oscar-díj Kim Basinger-nek ezért a teljesen középszerű alakításért. 

1996-ban rendezőként is kipróbálta magát, de az Albinó aligátor nem aratott igazi sikert, ahogyan második és máig utolsó kísérlete ebben a műfajban, A tengeren túlon sem.

Clint Eastwood rendezőnek sem utolsó, azonban az Éjfél a jó és a rossz kertjében nem a legjobb filmje, John Cusack nem igazán volt benne csúcsformában, Kevin Spacey természetesen lubickolt a meleg műgyűjtő szerepében.

Ezután kicsit akciódúsabb vizekre evezett a kiváló színész, a Nincs alku egy méltatlanul elfeledett film, pedig zseniálisan jó benne a Samuel L. Jackson - Spacey kettős, és kriminek sem utolsó. A Zűrzavar egy nagyon jó ötlet nem túl sikerült megvalósítása, kár a filmért, kiváló színészi alakítások láthatóak benne.

Spacey színészi pályájának csúcsa kétségkívül az Amerikai szépség, az 5 Oscar díjból méltán járt egy neki is, zseniális volt a főszerepben, a film pedig megtalálta az utat a nézők szívéhez, pedig nem könnyű darab és elég komoly mondanivalóval bír. Az első mondattal sikerült felkelteni a figyelmet, ami sikerült végig fenntartani, nem lehet elégszer látni!

Néhány felejthető film után 2001-ben készült el nagy kedvencem, a K-Pax - A belső bolygó, amit Spacey játéka miatt nem is tudom hányszor néztem meg annak idején. A jövő kezdete is egy nagyon jó film, méltatlanul merült feledésbe. A Kikötői hírekért Golden Globe-ra jelölték, nekem a film nem tetszett igazán, de a színészi játékra egyetlen rossz szót sem lehet ejteni.

2003-ban alapvető változást hozott Spacey életében, hogy a londoni Old Vic Színház vezetője lett, a színházé lett a főszerep, ebből következően kevesebbet szerepelt a filmvásznon, illetve tévében. Az Alan Parker-féle David Gale életében szintén kiváló alakítást nyújtott, de maga a film nem aratott igazi sikert sajnos.

A 2006. év legnagyobb csalódása a Superman visszatér című film volt, őszintén sajnálom Brandon Routh-t, aki élete lehetőségét kapta meg a filmmel, de teljesen felejthető volt az alakítása (nem mondanám tehetségtelennek , egyszerűen rosszkor volt rossz helyen), a film pedig vérlázítóan gyenge lett, még Spacey sem alakított maradandót benne. 

A 2000-es évek filmes szempontból viszonylag csendesen teltek, a 2011-ben készült Krízispontra már felkapta a néző a fejét, a Förtelmes főnökök is szép siker volt, de igazán a Kártyavárral tért vissza a köztudatba.

Nem nősült meg, nincs gyereke, gyakorlatilag soha nem beszél a magánéletéről. Rajong a klasszikus birkózásért, imádja a Mini-Cooperét, még a kutyáját is erről az autómárkáról nevezte el.

Vérbeli színész, mindig pontosan kidolgozott az alakítása, maximálisan felkészül a szerepére, mindig a legjobbat nyújtja, több műfajban is kipróbálta magát, forgatókönyvírónak sem utolsó. Napjaink egyik legnagyobb színésze a színházból indult és ma is főleg ott tevékenykedik, de azért reméljük, a jövőben minél több minőségi alkotásban láthatjuk akár a tévében, akár a filmvásznon. Én Scorsese helyében már régen felhívtam volna...