"Hogyan lehet ilyen szerepre szert tenni?" "Le kell feküdni a rendezővel" Talán nem véletlenül vette feleségül Frances McDormandot Joel Coen, eléggé hasonló a humoruk. Az 1997-es Oscar díjkiosztó a Coen tesók filmjéről szólt, 5 jelölésből kettőt szoborra is váltottak az alkotók: az egyiket a kiváló színésznő vihette haza, a másik is családban maradt, a forgatókönyvért vihették haza Coenék. Túl fiatalon láttam először a filmet, nem tudtam értékelni, felnőtt fejjel természetesen már imádtam. Amikor megnéztem a Fargo c. tévésorozat trailerét, azonnal eszembe jutott, hogy ideje újrázni. A helyzet változatlan: ez még mindig egy zseniális film!

Egy Isten háta mögötti kis településen járunk, egy iszonyúan hideg napon. A helyi kocsmában a következő üzlet köttettik: a két felbérelt rosszfiú, a bőbeszédű Carl (Steve Buscemi) és a hallgatag Gaear (Peter Stormare) elrabolják a tisztes, nem túl határozott autókereskedő, Jerry Lundegaard (William H. Macy) feleségét, azért, hogy a gazdag apóstól minél több pénzt ki lehessen csalni. Ámde időközben Jerry meggondolja magát, azonban nem tudja utolérni a leendő tetteseket, ezért nem sikerül lefújni az akciót. A dolgok olyannyira nem a tervek szerint haladnak, hogy hamarosan 3 halott ügyében kell nyomoznia Marge Gundersonnak (Frances McDormand), aki egyébként előrehaladott állapotban lévő kismama. Vajon meg tudja állítani az ámokfutókat?

Ebben a filmben megkaptunk mindent, amit annyira szeretünk Coenékben: zseniális forgatókönyv, abszurd humor, helyzet és jellemkomikumok sora, és az egyedi, utánozhatatlan atmoszféra. A karakterek nagyon jól meg lettek írva: a két rosszfiú tökéletes ellentéte egymásnak, az okos, gyermeket váró rendőrnő, a teljesen átlagos férje, a lúzer autóügynök, a mindent jobban tudó após, stb. egytől egyig teljes mélységükben kibontásra kerülnek.  Látvány nulla, erőszak azért akad, mégsem ezen van a hangsúly, hanem a színészi játékon.

Egy teljesen átlagos településen játszódik a történet, teljesen átlagos szereplőkkel, akik a hétköznapi életüket élik, és különféle módon reagálnak arra, ahogyan a történtek feldúlják a békés mindennapjaikat. Marge kedves, mégis határozott. Jerry amúgy sem túl acélos személyisége lassan darabjaira esik szét, Carl próbál jól kijönni a helyzetből, Gaear pedig a maga egyéni módján kezeli a konfliktusokat. Minimalista környezet, semmi különös, mégis zseniálisan jó szöveg (azért üt akkorát, mert természetes, semmi übercool duma, bárki mondhatná, az adott közeg azonban más hangsúlyt ad az elmondottaknak), nullához konvergáló styling (azért Peter Stormare jégeralsója, és az usankák megérnek egy misét), hó és reménytelenül hétköznapi emberek. Mégis sokkal maradandóbb pillanatokat kapunk a filmtől, mint akármelyik blockbustertől. Az én kedvenc karakterem Gaear, aki hihetetlenül semmitmondó arccal tud egyik pillanatról a másikra vérengző őrültté válni. Nem sokat beszél, a szeme és a gesztusai azonban rengeteget mondanak el róla.

A vágás nagyon jól sikerült, a zene hatásos, a jelenetek brutálisan erősek. A párbeszédek üresnek és felszínesnek tűnnek elsőre, valójában mélyítik a karaktereket és tükröt tartanak a mindennapi életünkről. Egyszerűen nagyszerű dramaturgia, és működik!  És még el is gondolkodtat: tényleg kell nekünk a folyamatos izgalom, nem elég nekünk a békés, nyugodt élet? Mit ér az emberélet? Hogyan jut el valaki odáig, hogy hidegvérrel megöl egy másik embert? Mennyivel egyszerűbb és emberibb az élet egy kis településen, mint a lelketlen városban, ahol senki nem törődik senkivel? Vég nélkül lehetne sorolni a felvetődött kérdéseket, ami azt jelzi, hogy okosan szerkesztett, sokrétű mondanivalóval rendelkező, szórakoztató, mégis tartalmas filmről van szó.

Frances McDormand teljesen megérdemelten kapott Oscar díjat az alakításáért, mindent kihoz a szerepéből, a karakter minden mélységét megmutatja nekünk. William H. Macy tökéletesen hozza a figurát, mint mindig, Steve Buscemi jó, de volt már jobb, Peter Stormare szó szerint őrülten jó (felháborítóan kevés figyelmet kap ez a kiváló színész, pedig nagyon sok jó alakítása van, mégsem lett belőle igazán ismert színész, de a showbusiness már csak ilyen).

Joel Coen (és természetesen a testvére) kiváló filmet rendezett egy kiváló forgatókönyvből. A színészvezetés tökéletes, a történet íve kerek, megszámlálhatatlan emlékezetes pillanat található a filmben (egyéni kedvenc: amikor a Gaear rezzenéstelen arccal teszi az aprítóba társai testének darabjait). A vége felé akad egy-két jelenet, ami kevésbé erős, de ennél nagyobb bajunk ne legyen soha.

Egy zseniálisan jó film a Coen testvérektől, kiváló színészi alakításokkal, kötelező darab!

9/10