A film hazánkban a Titanic filmfesztiválon került bemutatásra.
A jelenkori Kínában járunk. Négy személy életébe nyerhetünk betekintést, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz. Ám egy közös dolog mégis van a négy történetben, ami összeköti őket: főszereplőik mind szenvednek és elégedetlenek az életükkel. És mindnyájan az erőszakot látják az egyetlen kiútnak problémáikból.
A bűn érintése azt mutatja be, hogyan válik négy átlagemberből döntéseik és a véletlenek összjátéka során bűnös, a társadalom által megvetett személy. Ám tényleg annyira démoni, megvetendő és velejéig gonosz az, aki embert öl? Csak kizárólag magát okolhatja emiatt? És teljes mértékben azt a sorsot érdemli, amit neki szántak? Ezt már mindenki döntse el maga.
Kritikánk alanya nagyon jól, megfoghatóan ábrázolja a történet központi alakjait. Nem hihetetlenül komplex karakterekre kell gondolni, hanem mindennapi egyszerű egyénekre. Egyszerű motivációkkal és érzésekkel rendelkeznek, olyanokkal, amikkel bárki együtt tud érezni.
Köszönhető mindez nagyrészt a parádés színészi játéknak. Mind a négy főbb színészünk remekül alakítja a szerepét. Szeretném közülük is kiemelni Jiang Wu-t és Zhao Tao-t, szerintem mindkettejük alakítása megér egy plusz dicséretet. Nagy kihívás lehetett úgy forgatni, hogy kevés dialógust kaptak színészeink. A készítők inkább hagyják, hogy a képsorok magukért beszéljenek, ha szót is kapnak a művészek, akkor is lényegre törőek és rövidek a mondataik. Remekül működik ez a forgatókönyvi megoldás, már csak amiatt is, mert így még nagyobb hangsúlyt kapnak a film erősségei. A néző a színészek mimikájára és a szinte tökéletes operatőri munkára tud koncentrálni a párbeszédek helyett.
És ha már a fényképezés szóba került: majdhogynem az összes jelenet perfektül van rögzítve. Még a legjelentéktelenebb snittekre is öröm ránézni. Tökéletes példája annak, hogy nem kell CGI-ben fürdeni ahhoz, hogy gyönyörű látványt kapjunk.
A film, a már korábban említett igazán érdekes témákat feszegeti. Kiből és milyen körülmények között válhat gyilkossá? Csak a társadalomtól elszakadt különcök adhatják a fejüket emberölésre, vagy bárkit megérinthet a bűn? Ezekkel a kérdésekkel önmagunkban nincsenek problémák, sőt. Ám az már kevésbé imponáló, hogy a mű a történetszálakból nem von le konkrét következtetéseket, nem fogalmaz meg a felvetett társadalmi problémákra megoldást. Főként a főszereplők döntéseire fókuszál, és azt mérlegeli, ami viszont önmagában nem feltétlen elég. További kellemetlenségként érhet az, hogy a film, ahogy elér az utolsó történetszálhoz, ha nem is jelentősen, de veszít a tempójából. Már nem annyira átütő és meglepő, mint a legelején.
Summa summarum A bűn érintése remek és egyedi. Ha nem is tökéletes, a hibái koránt sem olyan eget rengetőek, hogy elvegyenek a nézői élményéből. Olyan problémákat vizsgál, amit ritkán visznek filmvászonra. Különleges hangulata és képi világa igazán magával ragadó és még azok számára is nyugodtan ajánlható, akiknek a gyomra a többi ázsiai furcsaságot nehezen veszi be.
9/10