Aki olvasta a márciusi ComingSoon bejegyzésünket, az tudhatja, hogy túl sok jót nem reméltem a Need for speedtől. Üres, erőltetett sztorijú látványfilmnek ígérkezett és ezeknek többé-kevésbé meg is felel Scott Waugh filmje, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Mindent tud, amit egy ilyen mozinak tudnia kell, de a csillagokat azért nem hozza le az égről.

A történet a szokásos sémára épül. Hősünket, Tobey-t (Aaron Paul), a tehetséges és ambíciózus autószerelőt csúnyán átveri a rossz arcú gazdag pasas (Dominic Cooper), aminek köszönhetően Tobey börtönbe kerül és a szabadulását követően csak egy cél lebeg a szeme előtt: revánsot venni azokon, akik keresztbe tettek neki. És hol tudná ezt jobban megvalósítani, mint a térség egyik legnézettebb illegális autóversenyén?

Hogy rögtön a közepébe vágjak, a Need for Speed legnagyobb erénye az, hogy nem akar önmagán túlmutatni. Beéri azzal, hogy egy faék egyszerűségű, tesztoszteronban gazdag akciófilm és nem vállalkozik arra, hogy magvas gondolatokat ültessen el az ember fejében. Jól bejáratott, a műfaj által már ismert paneleket rendkívül ügyesen pakolgatja egymásra. Ennek megfelelően vannak itt jó és rosszfiúk, fura és helyenként kínos párbeszédek, keménykedős egysorosok, cicababa a főszereplő mellett és dögös verdák, egyszóval minden, amit egy ilyen Halálos iramban-szerű mozi von maga után. Hím létem ellenére én nem rajongok túlzottan a Halálos iramban szériáért, de az NFS képes azt a színvonalat túlszárnyalni, még ha nem is jelentős mértékben teszi ezt. Egyszerűen beszippant, kap az ember egy izgő-mozgó adrenalinlöketet, ami ki is tart a film végéig. Pusztán néhány felesleges szcéna szakítja meg időnként ezt a tendenciát.

A játékidő tehát lehetett volna rövidebb is, illetve a színészek sem adtak bele mindent érzésem szerint. Paul tisztességgel próbálkozik, de a többiek nem alakítottak akkorát, hogy leszakadjon a vászon. Nem akarok szőrszálhasogató lenni, tudom jól, hogy egy ilyen film kapcsán mindenkit az akciók és a kocsik érdekelnek, amik jelentem piszok hangulatosak lettek. A vágás és az operatőri munka is kielégíti az alapvető igényeinket, követhetőek a versenyek és az egyéb zúzdás jelenetek (amelyeknek többségében a videojátékok is felidéződnek), amire csak rátesz egy lapáttal a meglepően jól megkomponált zene is.

Mielőtt azonban elszaladna velem a ló, szögezzük le, hogy egy szimpla popcornmoziról van szó. A szórakoztatási index ott van a szeren, de aki gondolkozni akar az semmi esetre se ezt a filmet válassza.

7/10