Robert Rodriguez mosanság kétségkívül a legmegosztóbb filmes alakok sorát erősíti, no nem azért mert az általa alkotott filmek mondanivalóján csámcsognának sokan, sokkal inkább a már-már (szándékosan) Zs-kategória határán táncoló eszközeivel, na meg a sokszor görcsös főhajtásaival gyűlik meg a nézők-, de főleg a kritikusok baja. Ebből adódóan Rodriguez műveit vagy szeretni, vagy utálni lehet; arany középút véleményem szerint nincs. Én mindig az utóbbi hozzáállással láttam neki Rodriguez munkáihoz, és legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy az első látásra teljesen hulladék Machete Gyilkol fogja megváltoztatni a nézőpontomat.

Az ezerarcú, halhatatlan és rettenthetetlen Machete (Danny Trejo) újra akcióban! Baltával faragott főhősünket ezúttal maga az amerikai elnök (Charlie Sheen) bérli fel, feladata egy drogkartell őrült, kiszámíthatatlan vezetőjének (Demian Bichir) likvidálása. Persze Machete útja nem lesz könnyű: akcióját véreskezű hadiiparmágnások és a legelvetemültebb bérgyilkosok keresztezik.

A Machetével kapcsolatban mindig is egy kérdés volt adott: Lehet-e egy olyan filmre haragudni, amely szándékosan olyan gagyi és pozőr, mint amilyen? Az első felvonás után én egyértelműen a neheztelő álláspontot követtem, számomra az a film nem volt több egy idegesítő magamutogatásnál. A Machete Gyilkol sem több (már ha a tartalmi tényezőket vesszük) de olyan mérhetetlen és leírhatatlan bájjal dolgozik, amely véleményem szerint az első résznél a közelben sem volt (sokan ezt pont fordítva gondolják).

Persze logikát, vagy komoly tartalmakat így is bűn lenne keresni a sorok között, de az egykor nagy sztárszínészek cameojával (különösen Banderas játéka kiemelendő) na meg a Bichir-Gibson-féle parádéval valami olyasmit ér el a film, ami az első részből hiányzott: nem csupán Machete halhatatlanságán, tévedhetetlenségén meg egysorosain kell szórakoznunk, hanem a többi karakter kellemes abszurditása, a történet pörgése és a betegebbnél betegebb szituációk összessége egy nagyon szórakoztató, már-már maradandó elegyet alkot.

Persze ettől függetlenül a Machete Gyilkol korántsem jó film, de egyértelműen látszik rajta az, hogy pontosan olyan rossz és annyira fárasztó, amelynek Rodriguez akarta, bár a játékidő talán 15 perccel lehetett volna rövidebb. Szóval summa summárum Machete újabb gyilokfesztiválja pont azt hozza, amit várunk tőle: túlvérezett akciókat, túlbeszélt szituációkat na meg lehetetlenebbél-lehetetlenebb öldökléseket, és bár ez piszok jól áll neki,a végképet tudni kell a helyén kezelni .

6/10