Nehéz egy olyan filmet nézni , amely ugyan három évvel a 2001-es terrortámadások előtt készült, de tökéletesen lefesti annak katasztrofális hatásait és kiváltó okait is. Márpedig az 1998-ban moziba küldött Szükségállapot pont ezt a célt szolgálja, és akaratától függetlenül sajnos előrevetíti a megjelenése után két évvel történt katasztrófát. Persze ettől még nem feltétlen lesz jó az alkotás.
New York egyik buszán festékbomba robban, az FBI pedig fenyegetések és követelések egész sorát kapja, amelyben arab fundamentalisták egy sejk kiszabadítását követelik. A szövetségiek elsőre nem veszik komolyan a fenyegetést, azonban a játékbomba után egy valós pokolgép öl meg ezreket egy forgalmas buszon. A merénylet felderítésével Anthony Hubbardöt (Denzel Washington) bízzák meg, aki nem is sejti, hogy ez még csak a kezdet volt.
Mint ahogyan azt említettem, a film kellemetlen pontossággal vázolja fel a 2001-es terrorcselekmények utáni káoszállapotot , ezúttal New York területére redukálva a nemzeti sokkot. Persze így utólag már önálló darabként nehéz szemlélni a Szükségállapotot, hisz a néző kényszeresen is a vélhetően Osama Bin Laden vezetésével megszervezett és végrehajtott katasztrófára gondol. Ez nem feltétlenül árt a filmnek, de a történetet teljesen más aspektusba helyezi, a karakterváltozásokat pedig kellemetlen aktualitással ruházza fel.
Ettől függetlenül a film mondhatni könnyed kézzel , de biztosan zsonglőrködik az épülő történetével, nem dobja mély vízbe a nézőjét, hanem inkább fokozatosan, apró részletekből építkezve tárja elénk a terrorizmus borzalmával együtt az amerikai hadsereg és kormány túlkapásait. A filmnek pedig pont ez utóbbi a legnagyobb pozitívuma: nem dicsfénnyel vagy pátosszal közelíti meg a történetet, hanem kellő objektivitással mond értékítéletet minden bűnös felett, legyen az a hadsereg vagy a terroristák tagja. Persze ezen kiemelkedő pozitívon túl a filmet a szereplők viszik el a hátukon, hisz nagyszerűen megmunkált, nem túlzottan mély, de szerethető és emberi jellemeket kapunk, akiket szerencsére olyan világsztárok alakítanak, mint Denzel Washington vagy Anette Benning.
Azonban mindent összevetve, a filmből mégis hiányzik egy apró összetevő. Hisz a rendkívül sok emberáldozat, a szövevényes párbeszédharcok és a viszonylag ritkán megjelenő akciójelenetek mögött nincs igazán lélek, a fókuszpont túl távolinak hat, így a néző nem érzi ott magát az események közelében, ebből adódóan az együttérzés sem mindig olyan mértékű, mint amekkorának egy izgalmas filmnél lennie kellene.
A Szükségállapot tehát mára már teljesen más film, mint amelynek anno próbálták használni, hisz a 2001 után aktualitássá vált terrortámadások elleni hadjáratok teljesen más ízt kölcsönöztek a vásznon látottaknak. Hogy ez jót, vagy rosszat tett a filmnek, azt mindenki döntse el maga, én személy szerint csak annyit mondhatok, hogy aki belevág ebbe a közel két órás filmbe, az szórakozással fogja végigülni a játékidő egészét, ugyanakkor nem biztos hogy maradandó élménnyel gyarapodik. Azért megér egy próbát.
7/10