Hős? Forradalmár? Hazaáruló? Egosita playboy? Az idő majd eldönti, hogy ki is Julian Assange valójában, azonban azt senki és semmi nem veheti tőle, hogy történelmet írt a Wikileaks-szel. Médiatörténelmet egészen pontosan. A nyomtatott sajtót legyőzte az online tartalom. Hihetetlen nemzetközi diplomáciai bonyodalmat voltak képesek okozni az általa nyilvánosságra hozott dokumentumok, törvényszerű volt a bukás, hiszen a politikával szemben mindenki csak veszíthet. Rendkívüli személyisége és a Wikileaks története filmvászonért kiáltott. Nos, egy elvetélt kísérleten már túl vagyunk ezzel az alkotással, sajnos.
Daniel Berg (Daniel Brühl) szomorúan ül egy dögös tetkóval a hátán egy számítógép előtt, és Julian Assange-zsal töltött éveire emlékszik vissza. Egy számítógépőrülteknek fenntartott konferencián találkoztak először személyesen (korábban online már összehaverkodtak), amelyen Assange (Benedict Cumberbatch) hatásos elődadása után Daniel csatlakozik az extravagáns ausztrálhoz, és végignézhetjük, hogyan jött létre a Wikileaks, hogyan lett naggyá, és mely okok vezettek a két egykori barát végleges szakításához.
Olvastam a könyvet, ami alapján a film készült, és azt kell mondanom, hogy nagyon gyenge volt. Ettől még írhattak volna belőle egy jó forgatókönyvet, de ez sajnos nem egyáltalán nem sikerült. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem sikerült eldönteni, mi legyen a fő szál a történetben: a barátság, Julian Assange személyisége, a média hatalma, a Wikileaks története, netán a szabadság és forradalom filozófiai kérdései mai korunkban? Így egy hatalmas katyvaszt kaptunk, mindenből egy kicsit, és ezzel semmit sem mondva. A jelenetek nem állnak össze egységes filmmé, nincs a történetnek íve, nem sikerült megragadni a hackerek világának atmoszféráját (bár a képi hatás erős, de önmagában kevés), a néző csak kapkodja a fejét, hogy mit is lát valójában? Dokumentumfilmnek sok, játékfilmnek kevés.
Nem véletlen az az alaptétel, hogy életrajzi filmet akkor érdemes készíteni, ha már eltelt elgendő idő ahhoz, hogy a megfelelő kontextusban tudjuk látni a személyiséget (ezért bukott hatalmasat tavaly a Diána hercegnő életéről szóló alkotás is). Túl korán jött ez a film, de ez még nem nem ad felmentést a harmatgyenge forgatókönyvre. Kliséhalmaz, unalmas párbeszédek, az utolsó monológ volt az egyetlen igazán ütős szöveg. Nem ragad magával a történet, semmi újat nem tudunk meg Assange-ról, egy gyenge tévéfilm szintű dögunalmas drámát kapunk, szép képekkel, unalmas vágással és fantáziatlan rendezéssel.
Amire egyetlen rossz szót sem lehet szólni, az a színészi játék. Benedict Cumberbatch zseniálisan személyesíti meg Assange-ot (akcentus, mozdulatok, arckifejezés stb.), szerencsésebb körülmények között ez sima Oscar díj lett volna, megérdemelten. Így viszont az egész filmből csak a rémes hajzat fog megmaradni, kárba vész a rengeteg ráfordított energia, sajnos méltán merül a feledés homályába ez a reménytelenül gyenge alkotás. Daniel Brühl alakítása korántsem olyan erős, mint a Hajsza a győzelemért című filmben, de azért nem vall szégyent Cumberbatch mellett, ahogyan az összes többi szereplő (Laura Linney, Stanley Tucci stb.) játékát is öröm nézni.
Fogalmam sincs, miért gondolta bárki is a producerek közül, hogy az Alkonyat filmek rendezője képes lesz megfelelő módon ledirigálni egy életrajzi fimet Julian Assange-ról. Kicsit más műfaj, ami egy kicsit már kalibert kívánt volna. Egy jobb rendezővel valószínűleg egy klasszissal jobb film születhetett volna a nem túl acélos forgatókönyv ellenére is. Így viszont marad a szomorúság: kárba veszett ragyogó színészi alakítások, kidobott pénz, gyenge film.
Kizárólag Benedict Cumberbatch fanoknak ajánlom megnézésre, és nekik is csak akkor, ha már tényleg nincs jobb dolguk.
5/10
