Ezen a borzalmas hétvégén nemcsak Jancsó Miklóst és Philip Seymour Hoffmant veszítettük el, hanem Maximilian Schellt is. Nagyon megrendített a kiváló színész halála, hiszen gyermekkorom nagy kedvence volt az ő főszereplésével készült Nagy Péter című tévésorozat, amelyben minden oroszok cárját keltette életre lebilincselően. Mégsem ez a szerepe jut eszembe róla először, hanem Lenin. Hatalmas felhajtás volt annak idején, amikor a Sztálin életéről készült film egy részét Magyarországon forgatták, magyar színészek (Bálint András, Usztics Mátyás, Rátóti Zoltán stb.) is játszottak benne epizódszerepet, ráadásul a film is jól sikerült, megérdemelten nyert 3 Golden Globe-ot. Nagyon régen láttam, ezért úgy döntöttem, hogy Schell emlékére újrázok. Nos, az idő vasfoga nem fogott a filmen, még ma is ugyanolyan gyorsan repült el a közel három óra, mint sok évvel ezelőtt.
Egy száműzött forradalmár élete dögunalom: nappal vadászat, éjszaka kártya és dorbézolás a barátokkal. Ámde Oroszországban letaszítják a trónról a cárt, jön a bolsevik uralom, visszahívják a régi harcostársakat. Joszif Viszjaronovics Dzsugasvilij, vagy ahogyan a mozgalomban ismerik, Koba (Robert Duvall) így visszakerül Moszkvába, és hamarosan egyre fontosabb szerepet tölt be az új hatalmi struktúrában. Közben beleszeret Lenin (Maximilian Schell) titkárnőjébe, Nádjába (Julia Ormond), elveszi feleségül az idealista fiatal lányt, kezdetben boldogan élnek, két gyermekük születik. Azonban a történelem sodra magával ragadja Kobát, aki új nevet, vesz fel, a Sztálint (=acélos), és ahogy egyre közelebb kerül a hatalom legfelsőbb régióihoz, fokozatosan torzul el a személyisége. Miközben az ország vezetője lesz, a családi élete romokban hever, Nádja nem lát más megoldást, csak az öngyilkosságot, Sztálin pedig végképp magára marad....
Sztálin egy tömeggyilkos diktátor volt, ugyanakkor mégis emberi lény. A filmnek éppen az az igazi ereje, hogy nem ítélkezik, csupán elmeséli, hogyan lett egy nem túl művelt, de annál ambiciózusabb mozgalmárból Oroszország vezetője. A forgatókönyv nagyon jól sikerült, a történelem csak háttér, a hangsúly Sztálin személyiségén van. Gátlástalan és hataloméhes volt, akit felfalt a saját maga által létrehozott világ. Az érzelmi élete igen sekélyes volt - a saját fiát is folyamatosan megalázta,és hagyta meghalni -, azonban Nádját őszintén szerette, a maga sajátos módján. Csak lánya, Szvetlana tudott még közel férkőzni a szívéhez, senki más. Tanulságos végignézni, hogyan alakul a forradalom győzelmi mámora diktatúrává Oroszországban, hogyan öleti meg Sztálin a régi barátait, hogyan manipulál mindent és mindenkit, és hogyan marad teljesen magára. A filmből kicsit többet megtudtunk a diktátor életéről, a személyiségéről, mint amit az iskolában tanultunk róla, és ezáltal jobban megismerhetünk egy szeletet Oroszország történetéből.
A karakterek nagyon jól meg lettek írva, az epizódszerepek is, a kor nagyjait és kisembereit is megismerhetjük, de a leghatásosabb az atmoszféra megteremtése, főleg,azért, mert fizikai erőszak gyakorlatilag nincs a filmben, sejtetéssel, filmes eszközökkel mégis sikerül bemutatni, milyen légkörben élhetett a kor embere. A jellemfejlődés teljes mértékben bemutatásra került nem csak a főszereplő, hanem mindenki vonatkozásában. A jelenetek nagyon erősek, azonban a három órás játékidő alatt időnként elkalandozik a figyelem, a vágás hagy maga után némi kívánnivalót, összességében azonban egy nagyon jó filmhez van szerencsénk, amelyhez a hatásos zene is nagyban hozzájárul. Az operatőri munka szintén elsőrangú, Zsigmond Vilmosnak köszönhetjük a szépen komponált képeket.
Robert Duvall lenyűgöző alakítást nyújt, teljesen hitelesen lényegül át Sztálinná, nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. Sikerül megmutatni a szörnyeteg emberi arcát is, ami nem kis dolog, ahhoz képest, hogy kiről van szó. Félelmetes,mégis esendő karaktert formál, színészi eszköztárának teljes spektrumának megmutatásával. Ha nem tévéfilmről lenne szó, tálcán kapta volna az Oscar-díjat, megérdemelten. A másik nagyon erős alakítás Maximilian Schellé, ő is hitelesen kelti életre Lenint, Duvallal közös jelenteik élményszámba mennek. Julia Ormond bájos, de teljesen átlagos, Bálint Andrásnak Zinovjevként vannak szép pillanatai, a Beriját alakító Roshan Seth kiemelkedően teljesít, de minden szereplőre igaz, hogy jól látja el a feladatát.
Ivan Passer jó munkát végzett, bár nem volt nehéz dolga, hiszen jó forgatókönyv és kitűnő színészek álltak a rendelkezésére. Nem lett mestermű a film, hiszen megvannak a maga hibái, mégis maradandó élményt tud nyújtani. A színészvezetés tökéletes, a drámai hatás erős, bár nem sikerül mindvégig fenntartani az érdeklődést..
Tanulságos életrajzi film Robert Duvall osztályon felüli alakításával, kötelező darab!
8/10
