Valamiért sokan (köztük én magam is) a középszerűt a sablonokkal, a kockázatvállalás hiányával azonosítják. Azonban ezúttal arra tudok bizonyítékot felmutatni, hogy egy fordulatos, érdekes témával foglalkozó thriller is lehet középszerű, egyszerűen az ambíció hiánya miatt.

Martin Rose (Eric Bana) ügyvéd öngyilkosságban elhunyt kollégájától veszi át egy 120 áldozatot követelő bombatámadás vádlottjának védelmét. A nemzetbiztonsági jelentőségű bizonyítékokat azonban csak egy másik védőügyvédnek prezentálhatják, így Martinon kívül Claudia Simmons-Howe (Rebecca Hall), történetesen a férfi egykori szeretője is részt vesz az ügyben. Ahogy pedig egyre jobban beleássák magukat a bizonyítékok közé, rá kell jönniük, hogy nem véletlenül pont ők kapták ezt a feladatot, és könnyen lehet, hogy az életükkel játszanak.

A film a klasszikus tárgyalótermi krimiket szeretné keverni a kémfilmek fordulataival, és kifejezetten ügyesen teszi ezt. Ráadásul mostanában különösen  hálás téma arról értekezni, hogy az állam hogyan veri át az állampolgárokat. (Még ha ez a bevételi adatokon nem is látszott meg jelen esetben.) Ez most sajnos inkább csak összeesküvés-elméletek gyártásában és listázásában merül ki, de ha a téma nem is hozza izgalomba a nézőt, Jonathan Crowley rendezőnek köszönhetően izgalom és feszültség van bőven enélkül is, még akkor is, ha tulajdonképpen semmi különlegeset nem látunk.

Ami viszont sokat ront az élményen, az egy értelmes szövegkönyv hiánya. Az összes párbeszéd annyira irreális szövegekből épül fel, mintha egy szappanoperát látnánk. Steven Knight forgatókönyvíró pedig mintha mindenkinek nagymonológot akart volna írni, csupa hangzatos szót ad a szereplők szájába, és még a legutolsó titkosügynök is logikusan felépített érvrendszerrel indokolja, miért fojt meg éppen valakit. Ez pedig a fentebb említett összeesküvés-elméletekkel megfűszerezve inkább egy buta és hatásvadász film érzetét kelti, mintsem egy szemeket felnyitó alkotásét. (A romantikus szál nem erőltetése viszont kifejezetten pozitívum.)

Összességében kicsit úgy érzem, mintha a készítők eleve nem is törekedtek volna jobbra az átlagosságnál. Egy korrekt, de nem kiemelkedő krimi-thriller még összejöhetett volna tehát, de a végeredmény ettől sem marad el sokkal. Ha pedig valaki szeretne egy érdekes képzettársítást látni arról, hogy a minket lépten-nyomon megfigyelő titkosszolgálatok hogyan élnek vissza a hatalmukkal, annak mindenképpen tudom ajánlani ezt a darabot. De úgy gondolom, a felvetett kérdések és a rájuk adott válaszok inkább csalódást fognak okozni, mintsem elgondolkodtatni.

7/10