Mai darabunk egy érdekes hibrid: egyszerre hollywoodi és független filmes hangulatú, egyszerre próbál (és tud) könnyed és mégis komoly lenni, és összességében egy egészen kellemes élmény. Avagy így néz ki egy produkció a szexfüggőségről, ha nem Shame-nek hívják. 

Három karaktert ismerhetünk meg a szexfüggők egyik terápiás csoportjából: Mike (Tim Robbins) már 15 éve leszámolt az addikcióval, azonban saját drogos fiának nem tud megbocsátani. Adam (Mark Ruffalo) már 5 éve tiszta, és most, hogy végre elérkezettnek látja az idejét egy párkapcsolatnak a Gwyneth Paltrow által játszott hölggyel, az nehezebbnek ígérkezik, mint gondolná. Neil-nek (Josh Gad) pedig még az is problémát okoz, hogy megtegye az első lépéseket az addikció leszámolásához vezető úton. 

Sok tekintetben az Exek és szeretők-re emlékeztetett a szóban forgó alkotás. Ugyan ahhoz képest sokkal komolyabb, így nem a poénok, hanem inkább a könnyed hangulat miatt mondanám dramedynek, tulajdonképpen még romantikus filmről sem beszélhetünk (gyakorlatilag csak egyetlen romantikus szál van a történetben), azonban mégis sok a közös vonás. Egyrészt az, hogy minden komolykodás ellenére is a könnyebbik végéről fogja meg a témát, elvégre a szexfüggőség talán a "legkellemesebb" addikció, legalábbis ha arra gondolok, Aronofsky például milyen nyomasztó darabot tudott forgatni a drogosokról.

Szóval itt nem lesznek egymás és saját maguk életét megnyomorító heroinisták vagy részeges, erőszakos családapák, főhőseink legnagyobb problémája az lesz, hogy nem verhetik ki egy hónapig. Hozzáteszem, egy nagy piros pont jár azért, hogy ennek ellenére is sikerül valódi emberi drámákat ábrázolni, és a tipikus romkomoknál kicsit nagyobb mélységet belevinni a sztoriba. Természetesen így egy kicsit sablonos és kiszámítható az egész történet alakulása, azonban a másik fő hasonlóság az az említett darabbal, hogy ennek ellenére is kellően szerethető karaktereket és pillanatokat tud mutatni. 

Nem szolgál tehát eget rengető tanulságokkal, katartikus momentumokkal, azonban egy hangulatos, az átlagnál talán még egy kicsit tartalmasabb alkotásról számolhatok be. De végső soron ez mégiscsak egy olyan film, amely nagyon hamar törlődni fog az emlékezetünkből. Ha valaki nem akar eret vágni magán, de azért az agysejtjeit sem pusztítaná el teljesen, annak bátran tudom ajánlani ezt a művet.

7/10