Az angoloknál gyakorlatilag hagyománya van a gengszter-vígjátékok műfajának, náluk jobban senki nem ért ehhez a stílushoz, elég csak a Blöffre vagy a rettenetesen szar magyar címmel rendelkező Erőszakik-ra az In Bruges-re gondolni. Richard Shepard is valószínűleg ezt a rutint hitte el magáról legújabb filmjében, azonban a végeredmény csak mesterkélt utánzása annak, amiért ezt a stílust szeretjük. 

Dom Hemingway (Jude Law) 12 évet ült börtönben, mert nem volt hajlandó beköpni bűntársát. Eközben felnőtt a lánya (Emilia Clarke), meghalt a felesége, így egyetlen vigasza az maradt, hogy megkapja a jussát egykori üzlettársától (Demian Bichir). Közben pedig egyre inkább azon gondolkozik, megérte-e becsületesnek lenni 12 évvel ezelőtt.

Mit lehet mondani egy filmről, amelynek nyitójelenetében Jude Law 3 perces monológot tart a saját faszáról? (Ezt egyébként nem sok kritikában fogják megemlíteni, mert a fél társaság elkésett a sajtóvetítésről...) Ugyanis a továbbiakban is ez jellemző: szinte minden jelenet egyre bizarrabb és meghökkentőbb akar lenni, a szövegkönyvön szinte lehet érezni a erőlködést, hogy ezeket a mondatokat majd valamikor Guy Ritchie vagy Martin McDonagh hasonló fordulataival emlegessék együtt. Minden bizonnyal pont ez a túlzott és öncélú igyekezet válik egy idő után visszataszítóvá. 

Végig úgy éreztem, mintha a Mocsok halvány utánzatát látnám. Adott itt is egy önmagát tönkretevő, ambivalens főhős, egy már-már szürreális komédiaként funkcionáló nyitány, és egy komolyabb, drámaibb lezárás. Csak éppen semmi sem akar működni. A humor fő eleme a polgárpukkasztás lenne, de sajnos a helyzetkomikumok nem mindig működnek, a drámai szál pedig nagyon erőtlen és későn is van bevezetve ahhoz, hogy bármi lényeges szerepe legyen. Ráadásul főszereplőnk igazán még antihősnek sem mondható, egész egyszerűen egy szánalmas figura, aki csak szétcsapja magát a játékidő nagy részében. (Bár Jude Law kétségkívül jól lényegül át szépfiúból lecsúszott gengszterré.) Richard E. Grant karakterének pedig még ennyi sem jutott, gyakorlatilag sidekick-nek sem mondható, annyira jelentéktelen. A többieket is hasonló mértékben használják fel, úgyhogy annak is csalódnia kell majd, aki mondjuk Emilia Clarke miatt ül be erre a filmre a moziba.

Nem tagadom, vannak ennek a produkciónak remek momentumai (elsősorban a széffeltörős jelenetsor), azonban az összképet nézve nehezen áll össze egy értékelhető alkotássá. Túlságosan mesterkélt ahhoz, hogy igazán lazán és természetesen tudjon humoros vagy éppen meghökkentő lenni Ettől függetlenül, amíg jön egy olyan film, ami képes erre, tulajdonképpen egynek elmegy.

6/10