Daniel Radcliffe helyzete a karrierje szempontjából rendkívül szerencsés, de egyben szerencsétlen is. A Harry Potter – szériából megismert színész ugyanis hiába szerzett óriási hírnevet a varázsló-filmek által, pont ezen darabok miatt félő, hogy a világ többé már nem tudja más szerepben elképzelni. Az első kitörési kísérlete a filmvásznon az a 2012-es Fekete ruhás nő, amely apróbb hibái ellenére szórakoztató színvonalat képvisel.

Arthur Kipps (Radcliffe) négy évvel felesége halála után még mindig nem heverte ki a tragédiát, ezért az ügyvédi munkájába menekül. Új feladata miatt egy eldugott kis faluba kell érkeznie, ahol egy elhagyatott villa felszámolásával bízzák meg. Azonban Arthur nem is sejti, mekkora galibába keveredett: a környéken rejtélyes gyermekhalálesetek történnek.

A film rendezője az a James Watkins volt, aki sokaknak a szintén brit botrányfilm-, az Eden Lake kapcsán lehet ismerős. Watkins azon művét én nem igazán kedvelem, részben mert szerintem idegesítő, másrészt az eltúlzottsága és átgondolatlan karakterei miatt. Ennek ellenére A fekete ruhás nő érdekelt, főleg a felvezetőben említett Radcliffe-„kitörés” miatt, másrészt pedig a történet több, mint bíztató lehetőség egy hátborzongató alkotáshoz. Watkinsék pedig többé-kevésbé ki is aknázzák a sztori adta potenciált: a szépen építkező forgatókönyv apró rémisztgetésekkel építi meg a hangulatot. Azonban a készítők a film végére láthatóan kifulladtak, és a már annyiszor csődöt mondott jumpscare-ek hadát tolták az orrunk alá, ezzel már-már tönkretéve a korábban felépített cselekményt.Ezen túl pedig, a történet lezárásának sejtelmes végkifejlete inkább idegesítő, mint gondolatébresztő, sajnos..

Ugyanakkor a „mű” nagy részében jelen lévő feszültség pontosan elég arra, hogy másfél órán keresztül elszórakoztasson, három-négy alkalommal megijesszen, és érdeklődést keltsen a film sztorijának lezárásához. Sajnos a finálé és az előtte lévő kb. 10 perc igen gyatrára és hatásvadászra sikeredett, a filmből pedig ennek köszönhetően csak egy dicséretes iparosmunka vált, holott egy igazán emlékezetes darab is lehetett volna.. Kár érte, de legalább Radcliffe megmutatta, hogy nem csak Potterként képes meggyőző játékot nyújtani.

6/10