Vannak még hétköznapi csodák. Az ember lánya háttérzajt keres a vasárnapi ebéd főzéséhez, és egyszer csak váratlanul belefut egy jó filmbe. Olyannyira elvarázsolt, hogy az ebédből vacsora lett, de kit érdekel, ha végre egy jó kis romantikus alkotást kaptam cserébe. Még Ryan Gosling sem volt rossz benne, pedig eddig éppen miatta hanyagoltam a filmet.

Egy kórházban egy idősebb hölgynek felolvas egy idősebb úr. A történet megelevenedik, mi pedig elandalodhatunk egy rokonszenves fiatal pár nyári románcán. A nincstelen fiú, Noah (Ryan Gosling) beleszeret a gazdag család lányába, Allie-be (Rachel McAdams). Az érzés kölcsönös, átélhetik az első szerelem minden szépségét és problémáit. Azonban a nyár kezd a vége felé közeledni, a társadalmi különbségek pedig egyre zavaróbbak lenni. A lány családja végül elutazik, és elviszi magával Allie-t. Noah-nak majdnem megszakad a szíve, kitör a háború, megpróbálja elfelejteni szerelmét. Természetesen nem sikerül neki. Az évek telnek, Allie beleszeret egy társadalmi osztályának megfelelő fiúba, és már éppen az esküvőre készülnek, amikor hirtelen meglátja az újságban Noah-t. A lány összezavarodik, úgy érzi, találkoznia kell vele.  Vajon kit fog választani Allie, a gazdag vagy a szegény fiút?

A történet nem túl bonyolult és eredeti, azonban olyan jó a forgatókönyv, hogy teljesen magával ragadja a nézőt. Észrevétlenül telt el a két óra, annyira szurkoltam a fiataloknak, hogy happy end legyen, a végén pedig nem kevés zsepit használtam el, pedig nem vagyok sírós fajta. A romantikus filmekkel általában az a baj, hogy túlságosan sziruposak. Nos, ezt a jelzőt erre a filmre egyáltalán nem lehet használni. Persze, vannak valóban szép, romantikus pillantok is, de inkább azt mutatja be, hogy milyen bonyolult tud lenni egy kapcsolat, mennyit kell küzdeni azért, hogy egy pár együtt maradjon. Bizony van itt vita, veszekedés, komoly beszélgetések, ugyanúgy, mint a való életben. De a legszebb és legfelemelőbb pillanatok mégis a pár időskori jeleneteiben figyelhetők meg, amelyekben ritka mély érzelmeknek lehetünk tanúi, láthatjuk, hogy igen, ez a pár rengeteget küzdött egymásért, és igen, megérte. És rettenetesek azok a jelenetek, amelyekben az idős Allie a betegsége miatt nem ismeri meg a férjét és a családját. Dübörögnek az érzelmek, a néző teljesen beleéli magát a történetbe. Persze azért nem hiba nélküli a film, van néhány üresjárat, és felesleges jelenet, azonban összességében egy nagyon jól sikerült, szórakoztató, mégsem felszínes alkotáshoz van szerencsénk. A karakterek jól meg lettek írva, sokszínűek, életszerűek, szerethetőek.

Ryan Gosling hozta a kötelezőt, azonban nem kiemelkedő az alakítása. Rachel McAdams viszont nem mindig méltó játszótárs, elég felületes az alakítása, helyből fel tudnék sorolni több színésznőt is, aki sokkal megfelelőbb lett volna a szerepre. Időskori énjeik, James Garner és Gena Rowlands simán lemossák őket a színről, közös jeleneteik élményszámba mennek. Allie édesanyjának szerepében Joan Allen tökéletes emberábrázolást mutat be, kár, hogy ritkán látjuk a filmvásznon ezt a kiváló színésznőt.

A rendező, Nick Cassavetes kiválóan oldja meg a feladatát, nagyon jó filmet hozott össze nekünk. Sikerült megtalálnia az egyensúlyt a szórakoztatás és a mélyebb mondanivaló között, az érzelmekre és az értelemre egyaránt tud hatni. Minőségi film egy életre szóló szerelemről, és arról, hogy semmi sem lehet fontosabb az érzelmeknél, és azokat meg kell élni akkor is, ha fáj. Mert ettől lesz szép és igaz.

Szép, szomorú, felemelő, áradó, sírós-nevetős film, kötelező darab!

8/10