Sokak számára az év legjobban várt vígjátéka volt a már-már klasszikussá vált "Three Flavours of Cornetto" trilógia záródarabja, és minden jel arra mutatott, hogy Edgar Wright és Simon Pegg párosa egy igazán ütős produkcióval készül. Ennek köszönhetően lett számomra a végeredmény egy nagy csalódás.
Gary King-nek (Simon Pegg) tinédzserként soha nem sikerült végigcsinálnia barátaival az "arany mérföld"-e, ami egy 12 kocsmából álló túra szülővárosában, Newton Havenben. Azóta a társaság is szétesett, de Gary-t még mindig foglalkoztatja a dolog, úgyhogy újra összeverbuválja a haverokat (Nick Frost, Martin Freeman, Eddie Marsan, Paddy Considine), hogy 40. életévükhöz közeledvén végre sikeresen teljesítsék ezt a kocsmatúrát. A probléma csak az, hogy Gary-n kívül senki sem rajong az ötletért, így hiába tartanak vele, alapvetően semmi kedvük a sárga földig inni magukat. A még nagyobb probléma pedig az, hogy úgy tűnik, a falubeliek valamilyen furcsa átalakuláson estek át, és hőseinkre kezdenek vadászni.
Ahogyan szép lassan lepergett az első fél óra, nem akartam hinni a szememnek, hogy tényleg a Shaun of The Dead és a Hot Fuzz alkotóinak legújabb filmjét látom. Mintha Seth Rogenék apokalipszise visszahangzott volna a fejemben, a kellemetlen és többnyire humortalan párbeszédekkel, amelyeknek 99%-a arra ment ki, hogy mennyire éretlen és önfejű a főszereplő Gary, illetve hogy hányféleképpen lehet félreérteni a mutató névmásokat. Arról nem is beszélve, hogy a összes szövegüket annyira hadarták a szereplők, hogy életemben először kínszenvedés volt felirattal nézni a filmet, és nem lepődnék meg, ha jó néhány poénról lemaradtam volna egyszerűen csak azért, mert nem volt időm felfogni őket a géppuska-ropogásszerű dialógusok közepette (Angol nyelvterületen meg gondolom a közönség röhögése tette lehetetlenné a poénok megértését, úgyhogy tényleg nem tudom elképzelni, ezt milyen indíttatásból alakította így Edgar Wright)
Már éppen kezdtem volna feladni a reményt, amikor nagy nehezen végre beindult a cselekmény (rendben, a Shaun of The Dead is lassan pörgött fel, de ennyire?), és az egész addigi értelmetlen trécselés átalakult őrült és bizarr verekedések sorozatává, amelyet hőseink az (egyelőre) ismeretlen okból ellenük fordult falubeliekkel vívnak. Őszintén szólva még ez sem volt feltétlenül humoros, azonban részben a Hot Fuzz utolsó harmadát idézve, részben az amerikai kollégákhoz hasonlóan itt is előállt egy tempós és szórakoztató akció-szekvencia, amely egyre inkább kezdte szállítani az emlékezetes pillanatokat és szövegeket, csúcspontján pedig egészen frenetikussá vált.
A gyenge kezdést tehát végül szinte teljesen sikerült is elfelednem, azonban az összkép még így is eléggé felemás. A jobb vígjátékok közé sorolható, azonban egy ilyen trilógia záródarabjaként az ember önkéntelenül is valami nagy durranást vár, nem pedig azt, hogy még az első két film színvonalát sem sikerül megütni. De végül is ez még nem a világvége.
7,5/10
