"Kevés sorozatról tudnám elmondani, hogy olyan következetes és koncepciózus lenne, mint a Dexter." -írtam nem egészen egy éve. Ismét egy ok, hogy egy hatalmas pofont verjek le múltbeli énemnek. Ugyanis amit a 8. évadban láthattunk, az minden volt, csak nem koncepciózus és következetes.

Nem kis feladat elé van állítva az, akinek Dexter történetének kell valamilyen lezárást kerekítenie, ez tény. Ha meghal, az túlságosan kiszámítható, ha boldogan él, az túlságosan giccses, ha pedig elveszít valakit, az túlságosan sablonos. Jó megoldás nincs. Ráadásul a 7. évad végén még a 6. évad cliffhangerét is überelni akarták, ami szintén nem tette egyszerűvé a dolgot, azonban az első problémák már itt kiütköztek. A Showtime-ot mindig is tiszteltem azért, mert nem használnak öncélú cliffhangereket, ugyanis ők a Homeland és a Dexter esetében ezek nélkül is meg tudják azt oldani, hogy hétről-hétre a képernyő elé ültessék a nézőket. Az első csalódás tehát az volt, amikor az évadnyitó a lehető legnagyobb ügyességgel próbálta elkenni az előző epizód eseményeit, ezzel nyilvánvalóvá téve azt, hogy amit láthattunk, nem volt más, mint a cliffhangerek esetében túlnyomóan jellemző bazári trükk.

(Spoilerek előfordulhatnak a továbbiakban.)

És amit utána láttam, az sem volt sokkal jobb. Az első néhány epizód még valamennyire tartotta a színvonalat, hozzáteszem, számomra mindig nagyjából erre az időszakra esnek az évadok mélypontjai, úgyhogy az igazán nagy sokkhatás akkor ért, amikor utána sem történt semmi érdemleges. Abba pedig különösen furcsa belegondolni, hogy a sztoriban annyi muníció sem volt, hogy a 6. rész egy mini-évadzáróként kvázi nyugvópontra is vitte azt. Az évad kellős közepén!!!

De vegyük sorra, miért is kezdte átvitt értelemben az utolsókat rúgni Dexter. Először is, az elmúlt évadokban kialakult, hogy egy (vagy több, ld. 7.szezon) központi személyiség köré épül fel a történet, akik folyamatosan próbára teszik Dextert, és valahogy így járulnak hozzá főszereplőnk karakterfejlődéséhez. Itt viszont egyszerűen senki ilyen nem volt. Vogel még akár alkalmas is lett volna erre a szerepre, de néhány epizód után teljesen elvesztette a jelentőségét, és egy olyan mellékszereplővé degradálódott, mint Batista vagy Masuka. Saxxon túlságosan későn és bevezetetlenül érkezett, hogy méltó ellenfél lehessen (bár egyébként sem tudta volna felülmúlni Trevort vagy Trinityt), az egyetlen potenciállal rendelkező karaktert Zach személyében pedig fájóan hamar kiírták. Másik részről pedig nem volt semmi olyan karakterfejlődés, amihez lehetett volna asszisztálni, az utolsó részekben, kétségbeesetten belecsaptak az egyetlen nyilvánvaló megoldásba, amit én már egy évvel ezelőtt is megjósoltam, és ennyiben ki is fulladt a dolog. Dexter helyett inkább Deb szétcsúszott élete kapott hangsúlyt, amiből köszönjük szépen, de elég volt a 7. szezonban, másrészt ez a sorozat nem róla kellene, hogy szóljon, és ez meg is látszott.

Szóval a 12 részes évadból nagyjából 8-9-et simán be tudnék sorolni a filler epizódok közé, mindezt úgy, hogy ezek nemcsak a lényeges történések, hanem karakterépítés szempontjából sem bírtak semmilyen jelentőséggel. Ráadásul, nincs jobb kifejezés rá, borzalmasan írták meg őket. Szappanoperai fordulatok, tragikusan rosszul szkriptelt és eljátszott párbeszédek jellemezték ezeket az epizódokat (a 9.-ről itt egy remek összefoglaló), ami teljesen méltatlan volt a sorozat addigi hírnevéhez.

Nem ezt vártam volna a Showtime-tól, de a pénzéhség és a kapzsiság rajtuk is felülemelkedett. Ahelyett, hogy hagyták volna méltósággal kimúlni ezt a művet, egy évig (de akár évekig) mesterségesen lélegeztetőgépen tartották, hogy csak akkor mondjanak le róla, amikor már tényleg nincs semmi remény. És ez az utolsó évad pontosan annyira is lett élvezhető, mint egy haldokló végnapjai egy valódi, tartalmas élettel szemben.

(A helyzet iróniája, hogy a fenti bekezdést még az évadzáró előtt vetettem papírra.)

Az évadzáró ugyan próbálja menteni a menthetőt, és tulajdonképpen sikerül is neki, de az egyértelmű, hogy egy sokkal erősebb befejezést tudtak volna összehozni, ha nem ez az ad-hoc jelleg árad az utolsó epizódból is, hanem a végkifejlet az előző 8-10 rész során megkapja azt az alapozást, amely igazán katartikussá tette volna. Így talán a legerősebb érzelmi töltet végül nem is a történetben van, hanem abban, hogy 8 év után meg kell válnunk a karaktertől és ettől a sorozattól. A Showtime pedig már rögtön ezen a héten megpróbálhatja helyreállítani a renoméját a Homeland 3. évadával, amely remélem nekem is segít egy kicsit felejteni.

A Dexter teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán