A kelet / The East (2013)
2013. szeptember 17. írta: danialves

A kelet / The East (2013)

The-East-Movie1.jpgMostanában népszerű lett aktuális társadalmi problémákkal foglalkozni, megtenni a nagyvállalatokat ellenségnek, és ilyen módon állítani fel egy konfliktust. Talán még az Erin Brokovich indította el ezt a hullámot, ami mostanra a blockbusterekbe is begyűrűzött (ld. Elysium), azonban ezek többnyire ki is merülnek abban, hogy valamilyen felszínes megoldással ráhúzzák egy régi sablonra, amiben így most már a szovjetek és az arabok helyett valamilyen multinacionális bank/cég vagy a felső tízezer szerepel. Azonban itt van egy kiváló példa arra, hogyan oldjuk ezt meg jól.

Jane (Brit Marling), egy magánnyomozó cég fiatal tehetsége első küldetése céljául azt kapja, hogy épüljön be A kelet névre hallgató ökoterrorista csoportba. A szervezet elsősorban azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a nagyvállalatok vezetőit bünteti meg, szemet-szemért elven. Bár főhősünk pedánsan teljesíti a feladatát, egyre inkább elkezdi megkedvelni új társait (többek között Alexander Skargard és Ellen Page alakításában). De akármennyire is egyetért elveikkel, módszereikkel nem tud, így a két oldal között kezd őrlődni.

Zal Batmanglij két évvel ezelőtt, a Sound of My Voice című filmjével hívta fel magára a figyelmet, amely a kezdőkre jellemző bizonytalanságok ellenére is egy érdekes és jó alkotás lett, most pedig maga Ridley Scott adott neki pénzt ezen produkció leforgatására. Egy kiváló, néhol a tradicionális kémjátszmákat idéző thrillerről van szó, azonban a film jellegéből adódóan nincsenek akciójelenetek, pattanásig feszített szituációk. Ez a része még nem is olyan erős ennek a darabnak, a fordulatok is sok helyen kiszámíthatók, de ezen felül is van bőségesen muníciója a történetnek a szórakoztatásunkra. Ugyanis természetesen nem egy szokványos műről van szó, hanem velejéig áthatják a remek témaválasztásból eredő dilemmák, gondolatok és konfliktusok.

the-east-movie.jpgNem szokott jól elsülni, ha egy teljesen passzív karaktert tesz meg a forgatókönyvíró főhősnek, azonban jelen esetben tökéletes megoldás, hogy az utolsó jelenetekig mi is Jane-nel együtt ismerhetjük meg és szemlélhetjük a terroristák és akcióikat. Meglepő módon így sokkal közelebb tudunk kerülni a személyéhez, mintha az komoly kidolgozást és jellemfejlődést kapna, egyszerűen csak azért, mert vele együtt láthatjuk a környezetszennyezés áldozatait, illetve neki is szinte az oldalvonalról kell végignéznie az első akciókat.

Ennek megfelelően Brit Marlingtól sem lehet látni valami nagy alakítást, leginkább az ismerős manírjait alkalmazza, inkább Skarsgard, Page és a többi mellékszereplő az, akit ki lehet emelni. A svéd úriembernek (aki a True Blood-ból lehet ismerős a nagyérdeműnek, más kérdés, hogy valószínűleg 0 átfedés lesz a sorozat és ezen film nézői között) elsősorban a kisugárzását tudom kiemelni, mint ökoterrorista-vezér, Ellen Page viszont szerintem igazán jól játszott.

Egyedül a befejezés túlzott idealizmusa rontja le az összképet, de ezt leszámítva Zal Batmanglij második alkotása olyan, amilyennek egy tartalmas, de nem köldöknézős produkciónak ki kell néznie. A Mellékhatások mellett az év egyik legjobbja ilyen szempontból.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr665516020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása