Azt hiszem, ha valakit megkérdeznénk, hol romlott el az Alien-franchise, szinte biztosan a 3. részt mondaná. A mai sorozatgyártással ellentétben az Aliens után 6 évnek kellett eltelnie, hogy (immár James Cameron nélkül) összehozzák a következő filmet, de ennek ellenére valami nagyon félresikerült. A legdurvább rémtörténetek nem is a történetben szerepelnek, hanem a forgatás kapcsán születtek: David Fincher rendezőnek gyakorlatilag forgatókönyv nélkül, egy előző, visszadobott szkripthez épített díszletek között kellett nekiállnia a munkának. Ehhez képest még akár tiszteletre méltó is lehet az, hogy csak ennyire sikerült elrontani a végeredményt.

Már az alapötletben sikerült teljesen félreértelmezni azokat az elemeket, amelyek naggyá tették az előző két alkotást. Itt még nem is arról van szó, hogy szükségszerűen fenn kellett maradnia még egy arctámadónak (elvégre a folytatások mindig valamilyen hasonló erőszakolt megoldás nyomán jönnek létre, jobb esetben eleve nyitva hagynak kiskapukat, mint a Godzillában), hanem az ezt követő evakuálásra, amelynek nyomán egy börtönben köt ki Ripley hadnagy. A sci-fi műfajának megvan az a remek tulajdonsága, hogy kellő ügyességgel bármilyen elvetemült ötletet el lehet adni, de mi jut az alkotók eszébe? Egy börtön, amiben semmi futurisztikus elem nincs. Ennyi erővel játszódhatna a film 1980-ban is. Ráadásul az összes kreatív megoldás, mint a rabok hite, a hiányzó fegyverek egyszerre erőltetettek és szükségtelenek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a befejezésre az egyetlen ötletük a Terminátor pofátlan nyúlása volt.(Egyébként ez a börtönös-hívős végeredmény Vincent Ward és David Twohy ötleteinek összemixeléséből született, csak éppen amíg mindkét koncepció önmagában kellően érdekes volt, ebben az összeállításban sehogyan sem működtek.) Nem túlzok, ha azt mondom, hogy BÁRMI jobb lett volna ennél.

Ráadásul az írók még ezt a környezetet sem tudják rendesen felhasználni. Az első két film olyan helyszíneket kreált, ahol a bezártság érzete egyre csak növelte a feszültséget és az izgalmakat, itt pedig kapunk egy komplexumot, ami 25 négyzetkilométer alapterületű. Persze az Alien űrhajóját is a furcsa és funkciótlan üres terek és hasonló minimalista industrial design jellemezték, de ott legalább nem az embereknek kellett üldözniük az idegent, hogy végre összeakadjanak. Ráadásul még arra az apróságra sem fordítottak figyelmet, hogy legalább a bolygó levegője ne legyen lélegezhető, így a soványka -40 fok az egyetlen magyarázat arra, hogy miért nem húz el onnan rögtön mindenki a fenébe. Mert Ripley-nél még érthető az előző két kaland nyomán kialakult Messiás-komplexus, de ennél kicsit nehezebb megmagyarázni, hogy a rabok miért maradnak neki segíteni, illetve mitől mászkálnak olyan bátran a börtönben. Így tehát az idő nagy részét az tölti ki, hogy a messzire bóklászó rabok hogyan esnek áldozatul az Aliennek, és földönkívülink már javában gyilkol, mire egyáltalán Ripley hajlandó foglalkozni vele.

A megmagyarázhatatlan dolgok egyike az is, miért hallgat főhősünk meglehetősen sokáig arról, hogy mire gyanakszik, elvégre ő tudhatná a legjobban, hogy itt valami olyan dologról van szó, amitől jobb félni, mint megijedni. Természetesen erre szükség van ahhoz, hogy ki lehessen tölteni az első 30-40 percet, elvégre elég nehéz lenne filmet forgatni arról, hogy 2 órán keresztül vadásznak hőseink erre a szörnyre, azonban jelen megoldás kétségkívül egy átgondolatlan válasz erre a problémára. Clemens "megmondanám, miért vagyok itt, de inkább mégsem" szövege is hasonlóan erőltetett plot device, bár ez nem csoda annak fényében, hogy egyetlen értelmes párbeszédet nem lehet találni az egész forgatókönyvben. Irreleváns háttértörténetek, konfliktusok és szövegek szegélyezik végig ezt a szkriptet, ahogyan haladunk előre az időben.

Szegény David Fincher tehát ezzel állt szemben, de küzdött hősiesen, a temetési jelenet összekombinálása a chestburster születésével például egészen zseniális lett és az utolsó fél órára is sikerül felvenni egy egészen izgalmas tempót. Közöttük pedig lelkesen igyekszik másolni a bevett horrorfilm-kliséket a különböző szereplők halálával. De mindezek ellenére a végső verzióban rengeteg változtatást hajtottak végre a hozzájárulása nélkül. Nem csoda, hogy amikor megkérték, hogy rakjon össze egy rendezői változatot, azt mondta, hogy ahhoz el kéne égetni az összes kópiát, és újrakezdeni a forgatást. Ettől függetlenül született tőle függetlenül egy úgynevezett Assembly Cut, amely (elvileg) többé-kevésbé egyezik Fincher elképzeléseivel. (Akit érdekel, itt képkockáról képkockára össze van hasonlítva a mozis verzióval.)

Ezek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy az Alien 3 a hollywoodi filmgyártás állatorvosi lova. A minden elképzelés nélkül, feleslegesen erőltetett folytatástól a végleges koncepció nélkül elkezdett forgatáson át (ehhez képest a mostanában rendszeresített átírások és hetekig tartó újraforgatások sehol sincsenek) a rendező kreatív szabadságának teljes megkurtításáig szinte elkövettek minden hibát, amivel el lehet rontani egy filmet. Egyedül Finchert dicséri, hogy még így sem teljesen értékelhetetlen a végeredmény.

6/10