Neill Blomkamp 2009-ig nem számított túlzottan nagy névnek a rendezők körében; csak vizuális effectusokkal és rövidfilmek direktorálásával foglalkozott. Ekkor azonban a fiatal dél-afrikai származású rendező atombombaként robbant be a köztudatba, és a District 9 nem csak anyagi elismerésben részesült, hanem a kritikusok az egekig marasztalták. Nem érdemtelenül.
A történet középpontjában egy Johannesburg fölött hajójával megjelenő idegen kolónia áll, amelynek megbetegedésének köszönhetően az emberek kizsákmányoló és lenéző viselkedését kellett elviselnie. 28 évvel később azonban a Rákokat (az emberek így nevezik az űrlényeket) ki szeretnék toloncolni a külvárosi gettóból, ekkor érkezik meg a telepre Wikus Van Den Merwe (Sharlto Copley) aki egy szempillantás alatt életveszélybe kerül.
A 2009-es év egyik nagy slágere volt a District 9, - mint ahogyan azt a felvezetőmben is mondtam – nem véletlenül. Blomkamp filmje a szatirikus és a sci-fi elemek vegyítésével egy olyan ál-dokumentum filmet hozott létre, amelyet garantáltan még évek múltán is a legjobbak között fogunk emlegetni. Ezt az érdemet pedig nem csak a mini-büdzsé ellenére fantasztikus látványával éri el, hanem a szavatos és évszázadokra visszanyúló mondanivalójával. Blomkamp nem csak a társadalmat, de magukat az embereket is kritizálja, pökhendi, lenéző , önző és kizsákmányoló létformának ábrázolja fajunkat. A film az űrlények idegensége nélkül is helytállna, hisz a Rákok csupán metaforái a társadalom által kirekesztett, meg nem értett és elnyomott idegen kultúráknak, bevándorlóknak vagy vallási közösségeknek.
A District 9 a belső mondanivalóján kívül a külső filmnyelvében is nagy érdemeket tudhat magáénak. A már említett látvány egy-két megbicsaklással együtt is nagyszerűen muzsikál, Copley végig szimpatikus és kimért játékot mutat, az akciók pörgősek, a forgatókönyv szép ívben felépített, és végig leköti a film nézőit, Christopher (az űrlény főszereplőnk) karaktere pedig annak ellenére összetett és szerethető, hogy csak egy CGI teremtményről beszélünk..
Fontos film lett tehát Neill Blomkamp rendezése, mely tükörképet tart az emberiség számára, amely nem megérteni, hanem használni akarja az idegeneket és azok fegyvereit. Elgondolkodtató mű ez, amely garantáltan még évekig élni fog a nézőközönség gondolataiban.
9/10
