Az idei év sorozat felhozatalát tekintve talán a Hannibal körül van a legnagyobb “hype”. Ez köszönhető annak, hogy egy ismert regény/film története került sorozat formájában feldolgozásra. Emellett köszönhető annak is, hogy Bryan Fullernek az évad során sikerült többször is meglepnie, megbotránkoztatnia és ámulatba ejtenie a nézőket. Nézzünk mit is érdemes tudni a Hannibálról.
A Thomas Harris alkotta Hannibal Lectert úgy gondolom csak nagyon keveseknek kell bemutatni. A nagy többség már találkozott vagy az amerikai író tetralógiájával vagy a regénysorozat valamelyik megfilmesített változatával (az 5 filmről itt, itt, itt, itt és itt olvashattatok). Dr Hannibal Lecter elismert pszichiáter, egy fedhetetlennek tűnő karakter, aki mindenkit ámulatba ejt hatalmas szaktudásával és precizitásával. Azonban jelen esetben is csal a látszat. Lecter pszichopata, plusz mellékesen a kannibalizmust sem veti meg. Így teljesen más megvilágításba kerül a doktor sokak által irigyelt szakácsművészete. Fuller sorozatának is természetesen az egyik központi szereplője Hannibal (Mads Mikkelsen). A másik Will Graham (Hugh Dancy) az FBI különleges ügynöke. Igen talán a legtalálóbb kifejezés Graham karakterére a különleges. Nem mindennapi képességgel rendelkezik, az átlagnál jóval nagyobb empatikus készséggel van megáldva. Ezt pedig igen hatékonyan képes felhasználni a sorozatgyilkosok felkutatásában. Ez a képesség egyben áldás és átok. Emberek életét menti meg, de mindez felőrli őt, ennek is tudható be, hogy finoman szólva labilis idegileg. Viszont szakmájában a legjobb. Ezért Jack Crawford (Laurence Fishburne) képtelen nélkülözni, azt is megkockáztatja, hogy talán Will élete lesz az ára a megannyi sikeresen megoldott ügynek. Lecter és Will Graham között különös kapcsolat alakul ki. A doktor páciensének és - a maga beteg módján - egyben barátjának is tekinti a nyomozót. Érzi, hogy Graham is más, mint a többi ember, érzi, hogy sok közös van bennük, ( és sok nem közös) kár, hogy a kitüntetett figyelem nem igazán válik a páciens javára.
Ha egy szóban kellene jellemezzem a sorozatot, azt mondanám, hogy kiegyensúlyozatlan. Vannak részek, amelyek nagyon jóra sikerültek, de vannak olyanok is, amelyeknek semmi helyük nincs az összképben. Rengeteg vonalon fut a történés. Egy idő után az egyik legfontosabb kérdés már az, hogy a végére sikerül-e valamilyen szinten összevarrni a szálakat, vagy az egész marad egy nagy lecsó. A lecsót nem feltétlenül negatív értelemben mondom. Mert a sok szál külön-külön is érdekes és értékes, csak ha nem ér össze, nem érzi a néző a kapcsolatot, akkor joggal fejezi be a Hannibált negatív szájízzel. A fináléra valamilyen szinten összeállt a kép, de sajnos nem teljesen. Bizonyos kérdésekre a választ sokáig késleltetik. Ez egy adott ideig izgalmas, viszont, ha túlzásba megy, akkor már inkább idegesítő. Néha az volt az érzésem, hogy a Hannibal egy idegesítő sorozat. Egyes helyzeteket profin megoldottak, odafigyelve a legapróbb részletekre is, mások viszont összecsapottra sikeredtek.
Ha még egy szóban kellene karakterizálnom Bryan Fuller alkotását, akkor a művészetet említeném. Ez az irány az, ami kiemeli a Hannibált a tucat, nyomozós sorozatok közül. Normális esetben egy gyilkosság undorító, egyszerű és rideg. Ebben az esetben a legtöbb gyilkosság nagybetűs művészet. A végletekig ki van dolgozva, mind a vizualitás, mind pedig az emberölés miértje. Ezekhez még hozzájön a helyenként már-már filozofikus párbeszédek tömkelege. Olyanok ezek, mint a sorozatban szereplő ételek, borok. Ízlelni kell őket türelmesen, jól megrágni, csak utána megemészteni. Sok esetben volt rá példa, hogy egy félmondat, egy elejtett szókapcsolat kiemelt fontossággal bírt a későbbiekben.
Nem lehet nem megemlíteni és nem megdicsérni a színészi gárda alakítását. Mads Mikkelsen minden gesztusát az elegancia, a felsőbbrendűség jellemzi. Ő nem egy piti sorozatgyilkos, ő egy művész, akinek az alkotása a maga nemében ámulatba ejtő. Ha Mikkelsen játékát a magabiztosság, a letisztultság jellemzi, akkor Hugh Dancy ennek a tökéletes ellentéte. Végig igen hatásosan alakítja az instabil, rettegésben élő Will Grahamet. Az ő játékának nincs olyan mértékű aurája, mint a Mikkelsenének, de még így is olyat alakít, amit egyhamar nem felejt el a néző. A főbb szereplők közül még mindenképp kötelező megemlíteni Laurence Fishburne-t. Crawford nyomozó karakterében van talán még a legtöbb tartalék, őt ismertük meg legkevésbé.
Összességében elmondható, hogy a Hannibal az egyik legkülönlegesebb jelenleg futó sorozat. Az elsőévesek között pedig vitathatatlan a helye az elitben. Ha sikerül az első évadra jellemző hullámvasút effektust kiküszöbölni, akkor az elkövetkező évek egyik legnépszerűbbje lesz. Az első évad ismerkedésnek jó volt. Van karaktere, képes a nézőre hatni, igaz nem mindig pozitív értelemben. Néhány teljesen felesleges szál mellőzése és néhány fontosabb vonal még inkább kiemelése viszont minőségi változást és javulást hozna a második évadra.
8/10
A Hannibal teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
