Nagyon kíváncsi voltam a filmre, hiszen a regényt imádtam, Szabó István az egyetlen Oscar-díjas magyar rendező (igen, Rófusz Ferencnek is van egy kis szobra, de ő animációért kapta, nem filmért), Helen Mirren, ugye Helen Mirren (Oscar-díj megérdemelten A királynőért), ennek a filmnek égnie kellett volna.

Hát igen, égett bizony, elégett, kiégett.

Szabó Magda könyvein nőttem fel: Tündér Lala, Sziget-kék, aztán persze jött az Abigél (van valaki, aki nem látta a fantasztikusan jól sikerült tévésorozatot Szerencsi Évával?), a Régimódi történet (ebből is nagyon szép tévéfilmsorozatot készítettek), a Für Elise stb. Szabó Magda stílusát röviden úgy foglalnám össze, hogy ő a női Márai. Egy polgári világot mutatott meg nekünk, amely azóta elsüllyedt a történelem tengerében, régimódian, ízesen írt, tehetségét nemcsak hazánkban ismerték el, nemzetközi díjat is nyert. Még a halála is stílusos volt: olvasás közben csendben elaludt. Hiányzik.

Az ajtó című könyvet néhány éve olvastam, és nagyon tetszett, mert nagyon személyes volt: Szabó Magda saját házvezetőnőjéről, Emerencről írta, aki egy nagyon különleges személyiség volt, hosszú éveken keresztül éltek sajátos szimbiózisban. 

A történet szerint az ünnepelt írónőnek, Magdának (Martina Gedeck) házvezetőnőre van szüksége, és Emerencet (Helen Mirren), egy különc, magának való idős asszonyt választ, akinek finoman szólva is teljesen más az életstílusa, mint neki. A ház urát, Emerenc férjét gazdának hívja, és nem érti, hogy az írónő miért a saját karrierjével foglalkozik, ahelyett, hogy férje gondját viselné. A házvezetőnő szépen lassan átveszi az uralmat a házban, és őt is egyre jobban megszeretik érdes modora ellenére. Végül elkezdi becsülni a ház asszonyát, akinek meg kell hoznia azt a súlyos döntést, hogy a saját érdekében elárulja-e az idős asszonyt.

Amikor megtudtam, hogy Szabó István fog a történetből filmet készíteni, nagyon megörültem: ez a könyv éppen az ő stílusához illik. Aztán kiderült, hogy Helen Mirren lesz Emerenc, mi kell még, ebből filmünnep lesz! 

Nem lett az sajnos, egy tisztességesen elkészített, közepes tévéfilm lett belőle. Hol csúszott félre a film?

Az első nagy hiba: a forgatókönyv. Egy irodalmi alkotásból akkor lesz jó film, ha az alaphangulat megmarad. Amihez az első pont az, hogy nem tiszteljük az írót, a film érdekében könyörtelenül bele kell nyúlni az alapanyagba. És főleg: tudjuk, hogy mire akarjuk helyezni a hangsúlyt a filmben, én itt nem láttam ezt, ettől teljesen szétesett a film.

A második nagy hiba: Martina Gedeck. Én elhiszem, hogy európai értelemben vett nemzetközi sztár, és el kell adni a filmet, de ez nem ok arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk az alapszabályt: egy film akkor működik igazán, ha van két egymással szemben álló egyéniség, akiknek a harca érdekli a film nézőjét. A regényben ez teljes mértékben működött, azonban Martina Gedeck és Helen Mirren nem ugyanaz a kategória, Helen Mirren zseniális a szerepben, viszont Martina Gedeck csak tévetegen bolyong a filmvásznon, nincs ereje az alakításának, szépen fényképezett bábu csupán. 

A harmadik nagy hiba: Szabó István. Nagyon fáj ezt leírnom, de ez a film bizony nem méltó hozzá. A Mephisto egy zseniális alkotás volt, méltán kapta meg érte az Oscar-díjat, a Redl ezredes, A napfény íze, A csodálatos Júlia mesterművek. Az utóbbi évek alkotásainak színvonala azonban sajnos folyamatosan csökkent. Ennek nagyon sok összetevője van: a filmgyártás nehézségei, Koltai Lajos operatőri munkája pótolhatatlan, a kor nem kedvez az ő stílusának stb.

Eperjes Károly játékát öröm volt nézni a filmben, az emberábrázolás tökéletes. A kisebb szerepekben szintén nagyon jó magyar színészeket láthatunk (az én személyes kedvencem Koncz Gábor volt, aki néhány mondatban is teljes karaktert tudott bemutatni).

Összességében azt tudom mondani, hogy szomorú vagyok, nagy lehetőséget szalasztottunk el, nem ez a film fogja visszaadni nemzetközi szinten a magyar film rangját. Kár érte.