Hogyan lehet ilyet kérdezni egy filmblogon? Naná, hogy film!
Tényleg? Biztos? Ne siessünk a válasszal..
A film ugyan alapvetően technikai műfaj, az Avatár után pedig tényleg csak a csillagos az ég a határ, de azért ne felejtsük el, hogy a szénalapú egységek (= színészek) egyelőre nem hagyhatók még ki az egyre digitalizálódó egyenletből. Ugyanis a technikai masinák még nem tudnak élethűen érzelmeket kifejezni. (Pi élete nem ér, az "csak" egy tigris volt!). A CGI mindent visz, de azért jó színész nélkül nem viszi el a hátán a filmet. Mondjak példát? Robert Downey Jr. nélkül mit ér a Bosszúállók? Cumberbatch nélkül a Star Trek? Na ugye..
De mit is értünk jó színész alatt? A válasz az, hogy attól függ. Film esetében a film műfajától.
Az akciófilm sztárok - nem írnék színészt, hiszen itt a színészi játéknak nagyon nincs tere - esetében "csak" jó izmosnak kell lenni, jól kell tudni lőni és harcművészkedni. Ez sem könnyű, hiszen a fizikai kondíció fenntartása embert próbáló feladat, nem lehet félvállról venni. Nincs ezzel gond, ehhez a műfajhoz ez kell. Azért szerencsére jó színészek is kipróbálják magukat akciófilmekben - aztán van, hogy úgy maradnak, lásd a jobbra érdemes Nicholas Cage - , pl. John Malkovich a Con Airben fantasztikus volt. Az akciófilmek csillagai általában a közepesnél jóval gyengébb színészek, erre tökéletes példa Bruce Willis, aki még mindig hatalmas sztár, holott igazából 20 éve ugyanazt a figurát játssza el minden filmjében, de nagyon jól áll neki, és nem veszi magát túl komolyan, ezért még mindig ott tud lenni a csúcson (legalábbis fenn tudja tartani ennek a látszatát..)
Mostanában nagyon mennek a képregényfilmek, nem csoda, sivár és egyre üresedő világunknak hősökre van szüksége, és a mozi meg tudja adni ezt a csodát (más kérdés, hogy szerintem minden ember egy csoda, és mindenkiben ott él a hős, csak elő kell hozni belőle..). De miért érjük be egy hőssel, ha több is van? Sőt, igazából lassan már csak az van. Vége-hossza nincs az ilyen típusú filmeknek, és mivel Hollywoodban a bevétel az első, a producerek nem kockáztatnak, a biztos sikert választják, ezért lesznek egyre üresebbek a mind nagyobb zajjal beharangozott blockbusterek. A sematikus figurákat csak a jó színészek tudják megtölteni élettel: Vasember, azaz Robert Downey Jr, krómozott bokájáig senki sem ér fel a műfajban, kivéve a Batmant alakító Christian Bale-t. És a többiek? Ugyan már, ki fog rájuk emlékezni néhány év múlva..
Aztán ott vannak az igazi CGI filmek, ahol tényleg a látványon van a hangsúly. Ha beülünk pl. A hobbitra, miután kidühöngtük magunkat, rájövünk, hogy kizárólag Martin Freeman miatt volt érdemes kiadni a mozijegy árát (és bár én szentül megfogadtam, hogy Hobbitot többet soha, ehhez képest már alig várom Bilbo újabb kalandjait), és hogy ne menjek messzire a Baker Streettől: volt-e olyan kritika, amely nem dicsérte az egekbe Benedict Cumberbatch-t a Star Trekben? (erről jut eszembe, éppen azért áll alapvetően a Sherlock harmadik részének a forgatása, mert Freeman a Hobbitban forgat, szóval húzz bele Peter Jackson, mert már nagyon nézném az új évadot, köszi!)
Sokáig folytathatnám a példákat, a lényeg az, hogy jó színészek nélkül ma sincs igazán jó film..Hogy én kit tartok jó színésznek, arról a véleményem itt. A karakter élettel való megtöltéséhez szerintem elengedhetetlen a színpadi múlt egy színésznél. Miért? A forgatásokon alapvetően a technikán van a hangsúly, nincs igazán idő a figurában való elmélyülésre. Egy színdarab próbája ezzel szemben éppen erről szól: a rendező és a szereplők leásnak a darab legmélyebb bugyraiba, az érzelmek, a karakterek mozgatórugóinak elemzése a döntő, nem a technika. Éppen ezért egy megfelelő színpadi rutinnal rendelkező színésznek a filmforgatás alapvetően tényleg "csak" technikai próbatétel, hiszen művészileg egy színdarab sokkal több energiát követel tőle, mint egy film.
Viszont igazi népszerűséget csak a film adhat. És minden színész gyerek, azért csinálja, amit csinál, hogy minél többen szeressék. De míg egy színházi előadáson azonnali a visszacsatolás - és a taps élteti a színészeket -, addig egy filmnél nincs közönség, és hosszú idő telik el a forgatás után, amíg a nézők láthatják a kész filmet.
Nem tudom már, melyik nagy színészünktől származik az a mondás, hogy "a színház a nézőkért van. Mindig ezt mondjuk. Pedig nem, valójában a színészekért", de igaz. Egy jó színházi előadáson egy jó színész olyan hatást tud tenni a közönségére, amilyenre egy filmben sohasem. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, aki láthatta Sinkovitsot, Bessenyeit színpadon, és nem akarom bántani az utódaikat, de ők egy teljesen más dimenziót képviseltek (én pedig nem véletlenül menekültem a zenés darabokhoz a prózai előadásoktól). De hogy külföldi példát hozzak: Sir Laurence Oliviert máig a legnagyobb Shakespeare színésznek tartják, és bár nagyon sok filmben játszott, nekem mégis egy színpadi előadásról felvett Hamlet film maradt meg a legjobban tőle, egy életre szóló élmény, irigylem azokat, akik élőben láthatták.
Az igazán jó színész a színpadon érzi otthon magát, és a filmmel szerzett népszerűséget fel tudja használni arra, hogy a nézőket becsalogassa arra a színdarabra, amit ő fontosnak érez. Erre jó példa Helen Mirren a The Audience-el, Cumberbatch a Frankensteinnel (amelynek a főszerepét soha nem kapta volna meg a Sherlock sikere nélkül), de vég nélkül lehetne folytatni a sort (Tom Hanks sem veti meg a színpadot, Kevin Spacy, Cate Blanchett, stb.). Mindenki jól jár: a színész fejlődik művészileg, a közönség jó darabokat láthat jó színészekkel, jól szórakozik, a producerek pedig biztos nyereséget tudnak produkálni.
Vagyis a válasz szerintem: színpad és film.
