Tony Scott akciófilmjeinek mostanság mindig pozitív érdeklődéssel fogtam neki. Ezen jelenség oka az volt, hogy a tavaly elhunyt amerikai rendező akció-orientált filmjei egytől-egyig le tudtak kötni, és ha még maradandó filmélményt nem is tartogattak számomra, a játékidejük alatt mindig jól szórakoztam. Valami hasonló elánnal vetettem bele magam a Dominoba is, amely sajnos óriási csalódást okozott.
Domino Harvey (Keira Knightley) színész apjának köszönhetően a felső tízezer vagyoni rétegébe tartozik, azonban a fiatal lányt sem a pénz, sem a cicomák nem igazán izgatják. Annál inkább az adrenalinfüggése, amelynek köszönhetően beáll Ed Mosbey (Mickey Rourke) és Choco (Edgar Ramirez) fejvadász bandájába. A hármas csapatotot később egy valóságshow készítői keresik meg, ennek köszönhetően pedig főhőseink eddigi legveszélyesebb munkájukba ássák magukat.
Mint ahogy a felvezetőmben is írtam, a Domino egy óriási csalódás volt számomra, az előzetesen lefektetett elvárásaimtól messze elmaradva, egy művészkedni próbáló kliséhalmaz maradt csupán a lehetőségei ellenére is. Ennek a gyenge teljesítménynek a legfőbb oka azt hiszem maga a témaválasztásban keresendő, amely ugyan ad egy jó adag aktualitást a mozinak, épp ezzel öli ki a valódi izgalmat a képsorokból, Domino karaktere ugyanis hiába a mostani fiatalság tükörképe, ha pont ettől a ténytől nem fogunk tudni együtt érezni vele. Ez pedig óriási hibapont annak fényében, hogy gyakorlatilag az Ő jellemére épül a kétórás játékidő nagy része.
A film technikai paramétereivel is komolyabb gondok vannak számomra; úgy tűnik Daniel Mindel operatőr 2005 tájékán különös vonzalmat érzett a sárga szín iránt, és ezt minden nézővel maradéktalanul meg is akarta osztani. Ennek eredményeképp ebben a filmben szinte minden a sárga árnyalataiban pompázik, ami minden, csak nem esztétikus. Ezen felül a vágások is inkább ritmustalanok és öncélúak, mintsem olyan stílusosak, mint aminek szánták őket.
A színészek szerencsére többnyire rendben vannak; a régi időket idéző Walken – Rourke – Waits hármasfogat nagyon jó játékot produkál, ahogy Knightley is megfelelően hozza Domino amúgy baromi üres karakterét. Ezen a téren komolyabb gond csak Edgar Ramirezzel volt, aki fényes hajtincsein és nagyon sármosnak szánt tekintetén kívül semmit nem nyújt a 2 órás játékidő alatt.
A Domino egy nagyon elbaltázott film, amely az első látásra kiemelkedő stábjával ellentétben egy nagyon fárasztó és kliséhalmazoktól bűzlő alkotás lett, amelyet csak tetőz a címszereplő átérezhetetlen, rideg és teljességgel idegesítő karaktere, az alibi médiakritika, és a forgatókönyv erőtlensége.
4/10
