Finoman szólva sem tartozom Vin Diesel rajongói közé (ha esetleg nem tűnt volna fel, leszögezném, nem díjazom az izompacsirtákat, én a jó színészeket szeretem). Azonban a Halálos iramban 6. nagyon tetszett, és a Riddick trailere sem volt utolsó, ezért gondoltam, ideje megnézni az előzményt is.

Egy űrhajón vagyunk, amelynek utasai hibernált állapotban vannak (nem derült ki miért, bár mondjuk annyira nem is érdekelt), viharba kerülnek, mindenki felébred (hogyan, miért, ne engem kérdezzenek), naná, hogy lezuhannak egy teljesen kihalt bolygón. A kapitány meghal, így egy fiatal nő, Carolyn Fry (Radha Mitchell) lesz a túlélők vezetője. Nem túl nagyszámú a csapat, egy imám és a fiai, egy szeszcsempész, egy zsaru, és egy titokzatos alak, Riddick (az isteni Vin személyesen). Riddick egy fegyenc, gyilkos, nem mondhatnám, hogy túlságosan emberbarát, és nem is finom úriember. Ámde szüksége van rá a csapatnak a túléléshez, ugyanis a helyi alienek élelmiszercsomagnak nézik őket, ezért elengedik, hogy segítsen nekik. A ronda lények csak a fénytől félnek, azonban amilyen pechük van, a bolygónak az az érdekessége, hogy 22 évente napfogyatkozás van, és ez a nap  pont most jött el. Ha minden fény kialszik, csak egyvalaki lát a sötétben: Riddick. Vajon segít nekik a bajban, vagy csak a saját bőrét menti?

Nem mondhatnám, hogy túl eredeti a forgatókönyv, gyakorlatilag az összes szörnyes B film kliséit összerakták, az Alienre hajazó szörnyecskéket rittyentettek hozzájuk, és mindezt leöntötték egy kis akcióval. És mégsem nézhetetlen a film, sőt vannak nagyon jó pillanatai. És ez egyvalakinek köszönhető: Vin Dieselnek. Na, nem a fantasztikus színészi tehetségével nyűgözi le a nézőket, hanem a karizmájával. Mert azt el kell ismerni, hogy az van neki. Nagyon hatásosan tud csúnyán nézni a kamerába, abszolút félelmetes tud lenni, ugyanakkor szíve is van, vagyis jól hozza a karaktert, és ez mindig át szokott jönni a vásznon. Jó az, ha valaki tudja magáról, hogy mivel tud hatást kelteni a vásznon, nincs ezzel baj, sőt mindenki jól jár vele: a néző jól szórakozik, a színész pedig lubickolhat a népszerűségben.

A filmnek igazán az atmoszférateremtése kiemelkedő, jól adagolja az érzelmeket és az akciót, fenntartja a feszültséget annyira, hogy ne unatkozzunk. A párbeszédek viszont unalmasak, semmitmondóak, kizárólag Diesel szövege telitalálat. A képi világ nekem annyira nem tetszett, nem igazán erőltette meg magát a kreatív csapat, de ahhoz elég, hogy a film ne vesszen bele teljesen a Z filmek mocsarába. A karakterek nagyon szőrmentén lettek csak megírva, jellemfejlődés csak nagy vonalakban történik, és ez bizony nem válik a film előnyére.

A rendező, David Twohy tisztességesen összerakta a filmet, a színészvezetéssel égbekiáltó gond nincs, tisztes iparosmunkát végzett.

A színészek közül egyedül Vin Diesel érdemel említést, messze kiemelkedik az alakítása a többiek közül. Radha Mitchell teljesen felejthető, súlytalan a vásznon, Cole Hauser sem lép túl a tévékliséken. Keith David az imám szerepében viszont elmélyült alakítást nyújt, kár, hogy nem kapott több jelenetet.

Tudom, hogy egy kultikus filmről van szó, és tényleg vannak jó pillanatok és jelenetek, Diesel nagyon cool a kis hegesztő szemüvegében, és a fekete trikójában, de engem nem igazán ragadott magával a hangulat, nem mondom, hogy unatkoztam, de azért nem is izgultam halálra magam. Azért meg fogom nézni a folytatást, de nem várok túl sokat tőle.

Összességében egy nemes veretű trash filmhez van szerencsénk.

7/10