Valószínűleg sokat lehetne vitatkozni azon, hogy a filmművészetben szükség van-e bármiféle előképzettségre, tehetségre, vagy az ember könnyedén lehet egy senkiből híres rendező vagy színész. Például a pankrátor Dwayne Johnson is valahogy így lett a legnagyobb blockbusterek állandó sztárja. De most nem ő van a célkeresztben, ugyanis előbbire (mármint a rendezőre) itt van kiváló példaként Ric Roman Waugh, aki kaszkadőrként kezdte pályafutását, és ily módon a 80-as, 90-es évek fordulóján szinte minden meghatározó alkotásban szerepelt. Aztán pedig fogta magát, és forgatókönyvíró-rendezőként is kipróbálta magát. Bár első művével nem aratott nagy sikert, 2008-ban Az elítélttel egy meglehetősen jó börtönfilmet rakott le az asztalra, innentől kezdve pedig megnyílt számára a lehetőség egy nagyobbat dobbantani. De sajnos ez nem sikerült maradéktalanul, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem sikerült.

John Matthews (Dwayne Johnson) sikeres embernek mondható: egy jól menő fuvarozó céget vezet, egy nagy kertvárosi házban él, és van egy gyönyörű felesége és egy kislánya. Illetve egy fia az előző házasságából, aki látni sem akarja, és aki akarata ellenére belekeveredik egy drogügyletbe. Ez pedig az amerikai törvények értelmében minimum 30 év börtönt jelenet az egyetemre készülő srác számára, kivéve, ha beköp egy másik dílert. A srác azonban nem tud és nem is hajlandó bemószerolni valaki mást, így Matthews elhatározza, hogy ő maga keres egy dílert, akit a rendőrség lecsukhat fia szabadon engedéséért cserébe. Ehhez egy hasonló múlttal rendelkező alkalmazottját (Jon Bernthal) keresi fel, és nagyon hamar egy sokkal veszélyesebb játszmában találják magukat, mint amilyenre először számítottak.

Ric Roman Waugh nem tartozik az ambiciózus rendezők közé, nem akar nagyot mondani vagy sokat markolni, ezt már előző filmjével is bebizonyította. És most sem számíthatunk tőle nagy akciójelenetekre, vagy egy olyan főhősre, aki szelíd családapából hirtelen terminátorrá válik (pedig aztán Johnsonhoz passzolt volna ez a szerep). A rendező a kicsit túlságosan is hatásvadászra sikerült zene ellenére is igyekszik elkerülni a túlzott drámaiságot, meglehetősen visszafogottan ábrázolva az eseményeket. Ez alapvetően jól is sülhetett volna el, hiszen éppen elég irreális, hiteltelen filmet próbáltak már lenyomni a torkunkon, és most erre válaszul jön egy filmes, aki igaz történetek alapján dolgozik és ennek megfelelően igyekszik a földön maradni. Azonban ha az embernek nincsenek ambíciói, annak ára van.

Muszáj megint előcitálnom Az elítéltet, ugyanis ott Waugh remek sztorit és meglepően komplex karaktereket írt, ezzel szemben a Csapda már az alapötlet kapcsán is szenved a kliséktől, és hiába próbálja távol tartani magát a tipikus hollywoodi filmektől, ezért cserébe semmit nem tud nyújtani. Van egy valódi hősünk, vannak a rosszfiúk, akit természetesen veszítenek a végén, van a sidekick, aki nem akar újra belekeveredni a bizniszbe, de jófejségből mégis megteszi, és valahogy sehogyan sem történik semmi említésre méltó, esetleg provokatív jellegű dolog időközben. A másik nagy fájdalmam nem meglepő módon The Rock személyéhez fűződik, aki ismét bizonyította, hogy teljesen érdemtelenül veszi el nála sokkal tehetségesebb színészek elől a teret. Nem tagadom, élete legjobbját nyújtja (bár ehhez azt hiszem sikerült kontrasztot teremtenie korábban bőven), ugyanakkor hiába éli bele magát a szerepbe, szemmel láthatólag olyan másodvonalas sztárok is lejátsszák a vászonról, mint Jon Bernthal vagy Barry Pepper. Értem én, hogy jól jött egy húzónév a produkcióhoz, és nagy fegyvertény lett volna, ha beválik a szerepeltetése, de számomra The Rock csak azt bizonyította, hogy semmi keresnivalója olyan filmek közelében, ahol valamifajta színészi játékot is elvárnánk.

Így hát bármennyire is valami különlegesre számítottam, a Csapda erősen B-filmes lett, és pontosan olyan, mint bármelyik másik gengszterfilm, csak itt már nem futotta nagy akciójelenetekre. Úgyhogy azt tudom mondani, ha valaki egy eredetibb, és érdekesebb alkotást szeretne látni, lapozzon vissza egyet Ric Roman Waugh filmográfiájában, és nézze meg Az elítéltet.

6/10