Európában igencsak népszerű téma a fiatalság, illetve az ő ballépéseik feldolgozása. Nem egy alkotás foglalkozik egy olyan szituációval, ahol a tinédzserek valamilyen súlyos bűncselekményt követnek el, megmutatva az odavezető utat, vagy éppen a következményeket. Nos, az alábbi film is egy ezek közül, ugyanakkor nagyon messze van attól, hogy az olyan klasszikusok között emlegessük, mint A hullám vagy Az osztály. 

Richard Karlsen (Jack Reynor) az érettségi és az egyetem között álló fiatalok szokásos nyarát tölti: a haverokkal sörözik a tengerparton, bulizni jár, csajokat szed fel. Nem is tűnik fel senkinek, hogy a népszerű rögbijátékos tulajdonképpen mennyire nehezen szocializálódik, és mennyire nehezére esik meghódítania az általa kiszemelt hölgyet, Larát (Roisin Murphy). Ezért amikor úgy tűnik, hogy egyik csapattársa közéjük áll, Richard dühében olyat tesz, ami egész hátralévő életére hatással lesz.

Az a baj, hogy bármennyire is rövidre fogtam a fenti sorokat, a 88 perces játékidőből durván 50-et el is kellett meséltem csak ahhoz, hogy be tudjam vezetni a történetet. Mert valójában ez a film alig szól valamiről. A fő konfliktus maximálisan le van egyszerűsítve, és igazából ezen kívül nincs semmi a történetben, ami elvonná a figyelmünket. Nincsenek saját háttérrel, sztorival rendelkező mellékkarakterek, nincs semmilyen történés, amely a céltudatosan A-ból B-be haladó eseménysorról elterelné a figyelmünk. Így az igazi hitelességet, átütő erőt végül nem adja meg az alkotás.

Pedig alapvetően a forgatókönyvet leszámítva maximális profizmust tapasztalhatunk: a fiatal színészek hihetetlenül jók és eredetiek, a rendezés, de különösen a fényképezés pedig igen színvonalasra sikeredett. Ennek köszönhetően pedig végső soron elvagyunk azzal, hogy tartalmas párbeszédek helyett az idő nagy részében egyszerűen csak azt mutatják, ahogy a főszereplő bámul ki az ablakon. De ez teljesen nem tudja megváltoztatni azt a tényt, hogy nagyon leegyszerűsítve tényleg csak ennyi történik.

Jót tett volna tehát, ha a készítők egy kicsit komplexebben közelítik meg a témát, esetleg nem csak egy emberrel foglalkoznak az alkotásban. Mert így még ez a relatíve rövid másfél óra is hosszúnak és eseménytelennek tűnik, maguk az események pedig kevés emlékezetes pillanattal szolgálnak.

7/10