"- Ez elvi kérdés!
- Egyikünk sem kész elvekért meghalni!
- Éppen ezért működik a náci rendszer!"

Gyakran támad az az érzése az embernek az Oscar-díjátadó kapcsán, hogy néha a politikai, ideológiai szempontok megelőzik a filmek művészi értékeit a döntésnél. Az Argo-akció győzelme a jelenlegi közel-keleti helyzettel párhuzamba állítva nem is lehetne alkalmasabb, főleg annak fényében, hogy a CIA tudatosan igyekszik pozitív képet mutatni magáról Hollywoodon keresztül. Ellenben a sokkal árnyaltabb képet festő Zero Dark Thrity idén alaposan kimaradt a szórásból, ráadásul itt már csak az egyértelműen háborúpártibb Bombák földjén díjesőjének kontrasztja is önmagában komoly elgondolkodásra adhat okot. Valami hasonlót láttam az alább elemzett osztrák film kapcsán is, amely bár jó alkotás, a szobrot talán inkább a náci-téma sokadik feldolgozásának köszönheti.

1936, Berlin. Sally Sorowitsch (Karl Markovics) nagymenő pénz- és okirat-hamisító, ennek megfelelően viszonylag nagy lábon él, és a politikai változások is érintetlenül hagyják. Azonban idővel felfedezik ténykedését, zsidó származása miatt pedig a börtön helyett egyből egy koncentrációs tábor rabja lesz. De rajztehetségének és ügyes lavírozásának köszönhetően itt is megtalálja a túlélés módját, és a szerencse egészen 1944-ig kíséri. Ekkor átszállítják egy másik táborba, ahol azzal bízzák meg, hogy dollárt és angol fontot állítson elő nagy mennyiségben a szövetségesek gazdasági meggyengítése végett, a munka fontosságával egyenes arányban pedig "luxuskörülmények" (rendes ágy, koszt, tisztálkodási lehetőség) is dukálnak. Főhősünk azonban egy rabtársán keresztül szembesül a dilemmával: vagy életben tartja kis csapatát a feladat teljesítésével és a nácik győzelmének elősegítésével, vagy a szabotázst, és így a biztos, ámde becsületes halált választja.

A film felütése és a játékidő első 20-30 perce simán beillene bármelyik generikus nácis-haláltáboros alkotásba. Ugyan később is folyamatosak az auschwitzi gázosításokról szóló történetek, végül mégsem a sokkolás és az ezredik propaganda-jellegű üzenet lesz a forgatókönyv fő motívuma, hanem egy valóban jó erkölcsi dilemma és karakterdráma kezd kibontakozni. Idővel a főhős, és a művelet irányító tiszt kapcsolata is egyre érdekesebbé válik, azonban sajnos azt kell, hogy mondjam, a fent említett kibontakozás és az elindított történetszálak annyiban is maradnak.

Például a korábban vázolt döntés súlya sem érződik jól, de már csak azért is nehéz feladata van ilyen szempontból a műnek, mert a néző pontosan tudja, hogy 1945 elején már nyomtathatnak akárhány millió dollárt, a németek garantáltan elvesztik a háborút. A fényképezés a történetvezetéshez hasonlóan kissé bizonytalannak hat, az operatőr néha látványosan nem tudja egyenesben tartani a kamerát. Ugyanakkor a szereplők, és az ő drámájuk is kidolgozatlannak tűnik, és bár sok esetben hoztam én magam példát arra, hogy egy-két mondattal és fél percnyi játékidővel is lehet kiváló karakterdrámákat összehozni, ez most itt kifejezetten nem sikerült és nagyrészt inkább kétdimenziósra sikerednek az egyes szereplők. (Talán erről a viszonylag rövid játékidő is tehet.) 

Szóval végső soron egy érdekes elképzelés kerekedett ebből a filmből, de ugyanakkor ez csak kihasználatlan lehetőségek formájában mutatta meg inkább magát. Azonban számomra sem nem elég különleges, sem nem elég jó nem volt ahhoz, hogy díjat érdemeljen, de ezzel küzdjön meg inkább a zsűri lelkiismerete.

7/10