A különböző filmes toplisták után most következzenek azok a képsorok, amelyek a legszínvonalasabbra sikeredtek egy-egy produkción belül, azaz azok a jelenetek, amelyek a legjobban ámulatba ejtettek engem az elmúlt év során. A leírtak természetesen egyenként SPOILERESEK, tehát az adott film címe után következő bekezdéseket csak azok olvassák, akik már láttak a szóban forgó művet, vagy egyszerűen csak mazochisták. Ha pedig valami hasonló jellegű hozzáfűznivalótok van, azt a kommentekben szintén legyetek szívesek spoiler alert mellett megtenni.

10. A hobbit - Azog vs. Thorin

A film repetitívsége, egyszerűsége ebben a jelenetben is megmutatkozik. Azonban bármennyire is hatásvadász Richard Armitage rohanása a tűzön keresztül a CGI-orkká varázsolt Manu Bennett felé, a szokásos zenével és a Gyűrű szövetsége lezárását idéző forgatókönyvvel, azt nem lehet mondani, hogy nem működne. És ezzel ez a képsor azt is megmutatja, hogy bár bele lehet kötni ebbe a filmbe néhány helyen, akkor is hatásos.

9. Holdfény királyság - Bill Murray fát vág

Kevés alkotás mondhatja el önmagáról, hogy egy néhány másodperces jelenetet ennyire emlékezetessé tud tenni. Azonban nehéz elfelejteni, amikor Bill Murray egy nagy üveg szeszes itallal és egy óriási fejszével a kezében bejelenti a gyerekeknek, hogy ő bizony most kimegy fát vágni. Ebben aztán benne van minde beletörődés, amit felesége hűtlenségével kapcsolatban mutatott, és ezért kifejezetten találó bánatának sajátos feldolgozása.

8. Felhőatlasz - Egy lapos befejezés

A gyors vágások miatt nehéz lenne a mű legjobb és igazán emlékezetes pillanatait külön kiemelni, mivel inkább ezek egészén van a hangsúly. Ugyanakkor a film humoros oldalát nagyszerűen példázza, ahogy a Tom Hanks által zseniálisan alakított bunkó gengszter kidobja a tetőről legnagyobb kritikusát, majd szépen visszasétál a pulthoz és a legnagyobb hidegvérrel lehúz egy tequilát.

7. Prometheus - Mit tennél meg, hogy megtudd?

Charlie Holloway éppen alkoholba öli bánat a billiárdasztal mellett, mivel nem találtak idegeneket a bolygón, csak egy fekete zselét. Egészen véletlenül éppen ezzel a fekete szmötyivel az ujján sétál be David, aki úgy döntött, hogy a Teremtők biológiai fegyvere megérett az emberkísérletekre. Mondhatnánk, isteni jel, azonban ahogy Michael Fassbender ügyeskedésével eléri azt, hogy végül a Tom Hardy-hasonmásverseny győztese kéri saját megmérgezését, az mind a dialógus szerkesztése, mind a színészi játék szempontjából felejthetetlen. Arról nem is beszélve, hogy a néző itt már sejti a vészjósló végkifejletet, ami külön súlyosságot is kölcsönöz ennek a párbeszédnek.

6. Looper - Joe kontra Joe

Ha találkoznál a 30 évvel ezelőtti önmagaddal, mi mondanál neki? Ehhez hasonló közhelyes kérdésekkel nem foglalkozik Rian Johnson filmje, így amikor a főhős szembekerül önmagával, inkább egy parázs párbeszédet láthatunk, nem kevés feszültséggel. Ami miatt azonban mégis klasszikusnak számíthat, az az, ahogyan az eddig elég középszerű szerepekben tetszelgő Joseph Gordon-Levitt tökéletesen másolja a vele szemben ülő Bruce Willis mimikáját és gesztusait, és elhiteti velünk, hogy tényleg őt látjuk az asztal túloldalán is. És ki tudja, ilyen alakításokkal még hasonlóan nagy szupersztár is lehet a srácból.

5. Skyfall - Tennyson esete az angol titkosszolgálattal

Judi Dench az Ulysses-ből idéz, hogy az MI6 létjogosultságát bizonyítsa a miniszter előtt, Javier Bardem a biztonsági őröket gyilkolja, Daniel Craig pedig a dugó közepén rohan, miután majdnem ráesett egy metrószerelvény. Az egészet pedig egy csipetnyi világvége-hangulat és remek zene koronázza. Lehet mondani, hogy egyszerű hatásvadászat, de szerintem pont az ilyen jelenetekre emlékszünk évek múltán is. Nem úgy, mint a film többi részére, amely sajnos igen feledhetőre sikerült.

4. The Raid: Redemption - Taktikai visszavonulás

Az talán még lehet vita kérdése, hogy akkor most Gareth Evans vezényletével az indonézek megcsinálták-e a világ legjobb akciófilmjét, de jelen esetben kétségkívül az egyik legjobb akciójelenetről beszélünk. Onnantól kezdve, hogy a fedezéket kereső kommandósok az egy emelettel feljebb álló gengszterek AK-47eseinek kereszttüzébe kerülnek, egészen odáig, hogy a hűtőbe rakott gázpalackkal robbantják fel őket, egy zseniális zenével és operatőri munkával kísért adrenalinbombával érnek fel a képsorok. Tökéletes példa arra, hogy miért szeretjük ezt az alkotást, még ha a játékidő hátralévő része inkább egy (szintén remek) harcművészeti bemutatóval ér is fel.

3. A sötét lovag - Felemelkedés - Egy legenda véget ér

Nolan kiválóan tudja alakítani a történet vezetését abból a szempontból, hogy a több helyszínen játszódó események egy érzelmi csúcspontban érjenek össze. Ennek mestermunkája pedig az a képsor, amelyet a bomba robbanása nyit meg, és létrehozza a mű katarzisát. Ráadásul az Eredet után ismét kapunk egy lezárást, amely után hónapokig lehet vitatkozni az eseményeken (bár sztem elég egyértelmű a végkifejlet).

2. Detachment - Megbocsátok

Adrien Brody édesanyja nevében, őt utánozva bocsát meg az haldokló nagyapjának, amiért az molesztálta őt (mármint az anyját). Ez így leírva talán nem annyira sokkoló, mint maga a jelenet, de Tony Kaye minimalista rendezése csontig hatoló átütő erőt tesz ebbe a jelenetbe, amelynek hatására az nézőnek önkéntelenül is összeszorul a torka.

1. Pi élete - Hajótörés

Az év leglátványosabb művéből természetesen csak egy hasonlóan látványos jelenetet lehet kiemelni. Azonban nem csak a dühödt tenger látványa, vagy az egész képsort betetőző süllyedő hajó teszik felejhetetlenné Ang Lee rendezését, hanem az egész koregráfiája. Az ideges hangulatot csak tetézik az utolsó pillanatban feltűnő állatok, a képből ki-be úszó csónak, egy olyan lenyűgöző képsort alkot, mint amilyen maga a film.